Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Schiller Bódog: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról [283., 1908]
Ill elavult tanokat prelegálunk és sokszázados haszontalan limlomot conserválunk. Aligha jogosult tehát az az ellenkező vád, a melyet most a t. felszólaló úr fejezett ki. Valóban, a Hármaskönyv jelentőségét a jelenlegi egyetemi oktatás eléggé kidomborítja. El sem tudom képzelni, hogy akadjon a magyar magánjognak oly művelője, a ki nagyobb becsüléssel viseltethetnék Werbőczi munkája iránt, a ki nagyobb gonddal igyekeznék megállapítani, hogy mi tartható meg a mai jogrendszerünktől lényegesen különböző régi jogból, mi őrizhető meg a múltból, mint éppen a magánjognak egyik jelenlegi professora, Grosschmid Béni tanártársam; sőt ugyanezt állíthatom a magánjog másik tanáráról is. De a Hármaskönyv magánjoga csakugyan legnagyobb részében a múlté. A jelené maradt azonban és a jövőé lesz, a mig az alkotmányos magyar állam fenn fog maradni, a Hármaskönyv közjogi tanítása. És én jó lélekkel, minden öndicsekvés nélkül állíthatom, hogy Werbőczi közjogi tételeit úgy az egyetemi oktatás keretében, mint az egyetemen kívül, mindig s mindenütt teljes nyomatékkai fejtegetem és fejlesztem; nevezetesen kimutatni és köztudattá emelni törekedtem azt, hogy a szent korona elmélete, a melyet elsőnek Werbőczi formulázott a magyar jogtudományban, ma is helyes és érvényes constructiója, alapja a magyar állami szervezetnek, a melyhez állami önállóságunk és függetlenségünk érdekében a leghatározottabban ragaszkodnunk kell. Talán fölösleges ezek után kifejezetten hangoztatnom, mily nagy súlyt helyezek én arra, hogy a Tripartitum minél alaposabb tanulmányok tárgyává tétessék. És ezért őszinte örömmel üdvözlöm kedvelt tanítványomnak ezt a második becses Werbőczi-tanulmányát, mai nagyérdekű felolvasását. Arra a vizsgálódásra, arra a bizonyításra, amelyet a t. előadó úr ma elénk terjesztett, valóban szükség volt. Tomaschekkel szemben is. Dr. Gábor úr azzal a szemrehányással illette az előadó urat, hogy olyat «imputáb Tomascheknek, a mit ez nem mondott. Az előadó úr erre a szemrehányásra nem szolgált reá. Mert Tomaschek egyenesen és világosan azt mondta — nem is csak egyszer, hanem kétszer, — hogy Werbőczi «tulajdonképeni jogi anyagának nagy részét a 405
