Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Schiller Bódog: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról [283., 1908]
hogy az üres helyekre alkalom adtán diszes initiálékat rajzoljon. A jogkönyv tankönyvnek készült, magyar viszonyokra alkalmazva. Ezt t. i. úgy kell érteni, hogy az eredetiben előforduló azt a példát, a mely a diákok (scolares) által élvezett birósági mentességre (beneficium) nézve az eredetiben Bologna városát állítja fel példabeli esetnek, a mi codexünk s ennek nyomán a pozsonyi másolatok is «Buda» városával alkalmazzák.1 Ezt a codexet tehát, — legyen szabad megkülönböztetésül ezentúl Ebendorfer-codexnek neveznem — Werbőczi használhatta, maga is budai lakos lévén az időtájt.2 A mit előadó úr a középkor «idézési» módjáról, a középkornak a szellemi tulajdon tekintetében fennállott felfogásáról elmondott, azt készségesen aláírom. Csak legyen szabad megjegyeznem, hogy ez éppenséggel kötelességünkké teszi a források eredetét mindenütt felkutatni, mert hiszen számos olyan, forrás kitétele nélküli idézet van Werbőcziben, a mit ma már egyenesen neki szoktak tulajdonítani. így az I. E. 106 1 Érdekes adat a középkori jogi szakoktatás történetéhez. Különben nem példátlan. Egy másik igen érdekes codexet a budapesti egyetemi könyvtár gyűjteményében fedeztem fel (őriztetik Cod. Lat. S®c. ХУ. Nro 56. al.), a mely egy középkori perjogi tankönyv. Az eredetiben levő példákba Speier helyett Bártfát, Egert tesz és kész a magyar jogi tankönyv 1 2 Mielőtt ez a felolvasás a nyomdát elhagyta volna, a szóban levő codexnek még egy példányáról nyertem tudomást. Ez is XV. századi, latin másolat, kis negyedrét alakú. A bártfai városi levéltárban őrzik. Ez is, mint a többi, az «Ob paternalem amorem» bevezetéssel kezdődik, beosztása, tartalma olyan, mint a többieké. Ez tehát a 4-ik codex magyar területen! Közelebbi ismertetését más alkalomra tartom fenn magamnak, e helyütt csak azt jegyzem meg, hogy a bártfai példány a legértékesebb valamennyi között —• beleértve a bécsit is — mert a munka rövid czimét is tartalmazza: «Summa legum civilium Raymundi etc.» íme, egy rövid sorban, illetve annak egyetlen szavában egy egész világ 1 Tehát Baymundus az «incertus auctor», a nagy Pennaforti Raymund ! Ezt tudva talán az előadó úr is kissé gyöngé- debben kezelte volna a Summát! Hálás köszönet Iványi Béla dr. történetiró úrnak, ki ezen példányra figyelmemet felhívta. 400
