Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Schiller Bódog: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról [283., 1908]
105 dorfl'er Miklós fiait illeti, éppen a szóban forgó idő táján 1488-ban tényleg két Ebendorffer-fiú látogatta a bécsi egyetemet : Mátyás és Miklós, mind a ketten budaiak. A bécsi egyetem magyar nátiójáriak anyakönyvében ugyanis a következő bejegyzést olvashatjuk : «Mag. Martino Prurmser ex Backndarfí licenciato theo- logie, in nacione Ungarica procurante tempore estivali anno 1488 intitulati sunt subscripti scolares : .... Mathias Ebendarfer de Buda, 4. den .... Nicolaus Ebendarfer de Buda, 4. den.1 A mi a codex tartalmát illeti, ugyanazon bevezető sorok után, a melyekkel a Tomaschek-féle kezdődik,2 megindul a tulajdonképpeni szöveg összesen három könyvben (de hire personarum, rerum és actionum). Ezután következik egy fejezetekre osztott pontos tartalomjegyzék (tabula). Ezután a Zsigmond király idejebeli tárnoki jog, végül a Lacky Thúz János-féle tárnoki czikkek. Ezek után a már idézett, Eben- dorfer Miklós és fiai tulajdonosi minőségét jelző befejező sorok, az azon kor szokásához híven megtoldva még a «becsületes megtalálóhoz» intézett kérelemmel, ha a könyv idegen kézbe kerülne.3 A jogkönyv tartalma Tomascheknél kimerítő és alapos ismertetésre talált. A múzeumi példány 60 negyedrét levélből áll, kitünően conservált és kötve van. Anyaga papír, víznyomása keresztet viselő kör, benne egy stylizált horgony. írása — különösen az elején igen olvasható. Az egyes rubrikák első betűje ki van hayva, a leírónak nyilván az leven a terve, Ebendorf er . . . . iurati cives civitatis castri novi montis Besthiensis atque Budensis» adnak ki egy oklevelet 1498-ban. 'Podhradczky: Hist, dipl. urbis Bud. И. 643—648. 11. Kéziratban a magyar Nemzeti Múzeumban.) 1 Schrauf: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453 1630-ig. (IV. köt. 135. és 136. 11.) 2 Tropter paternalem amorem .........» stb. A két codes szövege némileg eltér egymástól, de az eltérés nem lényeges. 3 «In cuius igitur manus inciderit, hunc hortatum esse voluit ut eum ipsis restituat, bonam inde gráciám consecuturus». 399
