Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Kiss Géza: A pozitív szerződésszegések a német polgári törvénykönyv és a tervezet alapján [277., 1907]
13 operálnak, csupán azt mondják, hogy a 276. §. analog alkalmazását kell megkísérelni. így Dernburg és Kipp akként okoskodnak, hogy ámbár a 276. §. helyzeténél fogva csupán a szolgáltatás lehetetlenségére vonatkoznék, értelménél fogva a pozitív szerződésszegések eseteit is fedi; egyszóval: a 276. §-ból egy általános alapelve lehet következtetni, a mely valamennyi szerződésszegésre alkalmazandó. Ámde mi egyéb ez, mint Staub felfogása ? Hiszen Staub is azt állította, hogy egy ily általános alapelvnek a levezetése adja meg a kulcsot a kérdés megfejtéséhez; a különbség csak az, hogy ő ennek kellő reális megindokolását nem adta meg. Az utóbb tárgyalt felfogás szerzőinek a főérdeme tehát abban áll, hogy ezt az indokolást reális, pozitív alapon keresztülvitték. Különösen áll ez Lehmannm, a ki ebben az irányban még behatóbb érvelésekbe bocsátkozott, midőn egyfelől induktive, egyes törvényes rendelkezésekből,1 másfelől deduktive, a törvény alapgondolatából levont következtetések útján megállapítja, hogy a kártérítéstől való mentesség nagy elve alól nem egyedüli kivételek a késedelem és a szolgáltatás lehetetlensége, mert a törvény álláspontja az, hogy minden szerződésszegés, a mely a 276. §. értelmében vétkes, kártérítésre kötelez. A mondottakat összefoglalva: mindezek az írók abból indulnak ki, hogy a kártérítési kötelezettséget statuáló összes pozitív rendelkezések hátteréül a kártérítéstől való mentesség általános alapelve szolgál. Az előbb említett pozitív rendelkezések nem egyebek, mint kivételek ez alapelv alól. Habár a törvény a pozitív szerződésszegésekre nézve nem statuált ily kivételt, a biró mégis a kivételek közé sorolhatja azokat, azon az alapon, hogy a törvényhozó, a mennyiben ezekre az esetekre gondolt volna, rájuk nézve is kétségtelenül kivételt statuál vala.2 1 Még szélesebb alapon, azóta, Krückmann, i. m. 191. sk. o., hivatkozással régibb, kellőleg nem méltányolt fejtegetéseire (-Anfechtung, Wandelung und Schadensersatz beim Viehkauf czimű művében, 111. sk. о.) 2 L. különösen Lehmann, i. h.; támaszkodva Zitelmann-nak az 13
