Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Baumgarten Izidor: Ünnepi beszéd a büntetőtörvénykönyv huszonötéves fennállása alkalmából [251., 1905]
18 soroztam, a lehetetlenért való küzdelemben a meglevőt is legázoló utopismus vádja alól legkevésbbé követői menthetők fel, kik az állam közegeit részükről meg nem oldható feladatok elé állítván, a tévedés kezébe adják azokat a fegyvereket, melyeket az igazság megvalósítására kovácsoltak. Az állam, mely az emberi lélek legsajátosabb, legfinomabb nyilvánulásait a vallás, a tudomány, a művészet terén vezetni és irányítani akarta: soha sem tudta elérni a független, az egyéni kezdeményezés, kutatás és alkotás előnyeit, hanem csak visszaélve a rendelkezésére bocsátott hatalmi eszközökkel iszonyatos pusztításokat vitt véghez azoknak körében, kiket lázadóknak bélyegzett, mert más volt a hitük vagy meggyőződésük. A hivatalos vallás hirdetése az állam politikai kötelességévé tette az eretnekek kiirtását és midőn Galilei korszakot alkotó felfedezése, a távcső, a középkori astronomia épületét lerontással fenyegette, az államilag elismert tudomány őrzői az inqui- sitiónak szolgáltatták ki hivatalos tekintélyeik megtámadóját. Az általánosan kötelező vallás és a közhitelesség pecsétjével ellátott tudomány nevében űzött visszaélések azonban újra — legfeljebb a finomabb erkölcsöknek megfelelőbb módon fel fognak éledni, mihelyest az állami bíróságok feladatává tesz- szük a tettes lelki indulatának és belső érzületének kutatását és rendszerint a megelőzés szükségleteihez mérjük a büntetés nagyságát. Akkor fog igazán kitűnni, hogy a socialisticus állam nagyobb mértékben mint más kormányforma inclinál a zsarnoksági elfajulásra és abbeli törekvésében, hogy mindegyik tagjának zavartalan megélhetését biztosítsa, elveszi tőle azt, a mi értéket ad az életnek, a szabadságot és igazságot: propter vitam vivendi perdere causas. Akkor fognak csak igazán eszmélni arra az ellentétre, mely a sociális boldogság és egyéni szolgaság között fenforog; akkor fogják csak igazán belátni, hogy a legnagyobb kizsákmányoló maga az állam, midőn az egyéntől minden áldozatot kíván és neki egyebet nem biztosít, mint a puszta megélhetést. S ha tényleg az új világfelfogás következetes keresztülvitelében elpártolnánk büntetör- vénykönyvünktől, vissza fogunk térni ahhoz és annál hamarább, mennél messzebbre távoztunk el tőle. Az új codex semmiesetre sem fogja megülni huszonötévi születésnapját, mert rövid idő 90
