Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Baumgarten Izidor: Ünnepi beszéd a büntetőtörvénykönyv huszonötéves fennállása alkalmából [251., 1905]
14 alatt szemben fogja magát találni azzal a nagy ismeretlennel, mely mellett törvénykönyveink szerkesztésénél rendszerint elhaladunk : a nép közérzületével. Akkor fogjuk csak tapasztalni, hogy mily meddő annak vállalkozása, ki az emberiséget rab- lánczra akarja fűzni, csakhogy egyesek kárt ne tegyenek benne. Az egyének nagy tömege, melyből mi csak mesterséges abstrac- tió útján alkotjuk a társadalom fogalmát, fájdalmas epedéssel fog feljajdulni: «Adjátok vissza szabadságomat. Nem kérek abból az erkölcsiségből, melyet fegyházatokban el lehet sajátítani s némábból a tartózkodásból és mértékletességből, melyre iszákossági asylumaitokban lehet szert tenni; ne bontsátok szét családi életemet, csakhogy gyermekeimet nevelhessétek; ha törvényszegést követtem el, toroljátok meg rajtam, de ne tegyetek mindörökre nyomorékká annak a hivatalos kijelentésével, hogy erkölcsi vagy szellemi abnormitásokban szenvedek s hogy társadalomellenes hajlamaim vannak.» Ha ez a fordulat fog beállani a közfelfogásban, mely csak akkor jut igazi szükségleteinek tudatára, ha lehetetlenné teszik azok kielégítését: be fogják látni, hogy még inkább hibáztak azok, kik a críminalitásban csak társadalmi jelenséget láttak, mint azok, kik kizárólag ámbár nem kiválólag jogi fogalmak szerint osztályozták, s akkor azok, kik most a leghangosabban kiáltják: «el a codex-xel» ép oly hangosan fogják kiabálni — mert hiszen ők mindig csak kiabálnak — «vissza a codexhez.» Akkor igazi ünnepsége lesz a magyar büntetőtörvénykönyvnek, mert nem a születését, hanem a feltámadását fogjuk megülni. Hálásan fogunk megemlékezni arról a nagy, arról a hatalmas, arról az örökké emlékezetes korszakról, mely a 89. évi franczia és a 48. évi magyar forradalom vértől áztatott talajából nőtt ki és melynek mulasztási bűneit és fogyatkozásait el kell nézni, mert még idősebb éveiben is fiatalos lelkesedéssel rajongott két eszményéért: az igazságért és a szabadságért. Ennek a kornak későn érkezett, de azért teljesen megért és minden tekintetben életképes szülöttje volt a magyar büntető törvény- könyv. Alkotója az igazságot mint önczélt szolgálta, midőn elvként hirdette, hogy a büntetést csakis a bűnösség fokához szabad arányítani, és minden rendelkezése egy-egy emléke a szabadság követelményei iránti fogékonyságának. Tisztelte az 2* 91
