Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)

Baumgarten Izidor: Ünnepi beszéd a büntetőtörvénykönyv huszonötéves fennállása alkalmából [251., 1905]

10

nak csábítását erkölcstelenségekre tűri, kik nem panaszkodhatnak, hogy teljesen vagy félig vakon rohantak a veszélybe. Tudvalevő dolog, hogy a sv jczi javaslat azt is bünteti, ki egy nő alárendeltségi viszonyát arra használja fel, hogy vele nemileg közösüljön és ekkép a tapasztalanság, a könnyelműség, az értelmi gyöngeség, a szorultság és a hiszékenység mellett az alárendeltség és azok közé a viszonyok közé került, melyeket a kiaknázás ellen büntetés által meg kell védelmezni. És méltán. A modern állam nem tűrheti tovább, hogy a szülők vagy a mesterek szivtelensége és kegyetlensége a kíméletre és gondozásra leginkább szoruló korban levő gyermekeket túlságos megerőltetésük és munkabírásuk aránytalan igénybevétele által lassan, de következetesen az elsatnyulásnak és a testi és lelki kimerülésnek szolgáltassák ki és ekként egy nemzet legnagyobb kincsét, a közegészséget kegyetlen irtógazdasággal elprédálják. A mi társadalmilag beállított szemünk már nem a bűnvádi feljelentéssel való visszaélés lehetőségét nézi, ha a függő viszonynyal való visszaélés tényeit úton-útfélen látja. És ha mi oly érzékenyen reagálunk oly társadalmi bajok ellen, melyek a magyar büntetőtörvénykönyvek megalkotásánál hidegen hagytak bennünket — értem az uzsorát, a prostitutiót, a gyermekek túlterhelését — nem-e legjobb bizonysága ez annak, hogy már régóta szakítottunk a liberálismus alapelvével, mely az egyén szabad fejlődésének biztosítására szorítkozik és a létért való küzdelemben a polgárok egyik osztálya mellé sem sorakozik, és hogy társadalmi lelkiismeretünk a gyengék s elnyomottak védelmére mozgósítja a büntető szakaszok egész hadseregét.

Az állam és az egyén közötti viszonyra vonatkozó felfogás változása nem az egyetlen mozzanat, mely a codex kibővítésének és módosításának kívánságát bennünk felkölti. Az emberi lélek működésének szabatosabb megfigyelése és elfogulatlan méltatása tévedésnek tünteti fel előttünk a Socratesre visszavezethető felfogást, hogy elég tudni azt, mi a helyes, hogy az ember gyakorolhassa is. Tényleg azonban nem az ismeretek döntenek e téren, hanem a képesség, nem a tudás, hanem az erő; nem a szolga szerepében eljáró intellectus, hanem az ösztön, a vágy, az akarat mint úr és parancsoló.

82