Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Baumgarten Izidor: Ünnepi beszéd a büntetőtörvénykönyv huszonötéves fennállása alkalmából [251., 1905]
11 Az erkölcs- és jogszerűség is megszokás nekünk és ritkán szerezhető meg tisztán a meggyőződés útján. E megkülönböztetéshez alkalmazkodnia kell a törvényhozónak, midőn a büntetőjogi beszámítás feltételeit körülírja. Ha ekként lényegesen megszorul is a büntetendőség területe, melynek negativ határát mindeddig a bűnösség felismerésére szükséges belátás hiánya képezte: a társadalmi biztonság azért kárát nem vallja. Ha nem büntethetők is azok a fiatalkorúak, kik jellemük fejletlenségénél fogva még nem, sem azok a tel- jeskorúak, kik már nem birnak a kellő ellentálló képességgel és kiket velük született bűnös ösztöneik, pathologicus állapotuk vagy a kiirthatatlan megszokás ereje ellentállhatlan erővel taszít a bűnözés útjára; ha ezekkel szemben a büntetés kiszabásának észszerű feltételei hiányoznak is: sociális érzékünk nem engedi, hogy a biró feladatát befejezettnek tekintse, midőn a beszámítóképesség hiányával indokolja a büntetés mellőzését. Ha megakarjuk védelmezni embertársainkat jogtalan támadások ellen és ha megakarjuk akadályozni a bűnös csirák fejlődését a társadalom kebelében: a büntető bíróra, mint közjogi állásánál fogva legjobban informált közegre kell bíznunk azoknak a biztonsági intézkedéseknek elrendelését, melyek nélkül a büntetés mellőzése hasonló egyénekkel szemben egyértelmű a társadalmi érdekek legsúlyosabb veszélyeztetésével. Azért sürgetjük a kényszernevelés elrendelését nagyobb kiterjedésben, mint azt törvénykönyvünk ismeri, azért nem tudunk mi megnyugodni abban, hogy a büntetőbiró a közveszélyes őrültségben csak büntetést kizáró okot lásson és ne egyúttal alkalmat egy mindannyiunkat fenyegető veszély elhárítására. Azért akarunk szakítani egy rendszerrel, mely egyenesen megtiltja a bírónak, hogy az eljárás megszüntetésével egyidejűleg terhelt elhelyezését elmegyógyintézetbe el ne rendelje, mert «a bűnvádi eljárásnak vádlott elhelyezése nem képezi tárgyát».* * Az 1877. évi január lió 29-ikén 2519. sz. a. kelt IM. rendelet kifogásolja, hogy a bíróságok határozataikban, melyekben a bűnvádi eljárást elmebetegség folytán megszűntnek mondják ki, az elmebeteg vádlottnak az országos tébolydában leendő elhelyezését elrendelik. A miniszteri rendelet «tekintettel arra, hogy a bűnvádi eljárásnak 83
