Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Baumgarten Izidor: Ünnepi beszéd a büntetőtörvénykönyv huszonötéves fennállása alkalmából [251., 1905]
9 találásában vagy felfedezésében a tényálladék egyik vagy másik ismérvének módosítása vagy kibővítése útján eredeti jellegükből is kivetkőzteti a régi delictumokat. A norvég törvény és a svájczi javaslat pl., mely a csalás törvényes fogalmából elhagyja a «ravasz fondorlat» kellékét és a nyerészkedési ezé- lokra használt egyszerű hazugságot elegendőnek tekinti a bün- tendőség megállapítására, — bár öntudatlanul, de tényleg — a vagyon ellen irányuló büntetendő cselekmények köréből átültette a csalást a kizsákmányolási delictumok osztályába és a hiszékenységet is felvette a büntetőjogi oltalom sánczaiba. Arról még lehet vitatkozni, vájjon ily úton szolgálatot teszünk-e a melegen felkarolt érdekeknek, vájjon a büntetési sanctió, mely elsorvasztja a körültekintés és óvatosságnak a gazdasági élet küzdelmeiben olyannyira fontos, sőt nélkü- lözhetlen szerveit nem hajtja-e a mesterségesen gyengített egyént a gyámoltalanságával visszaélő számítás karjaiba, — mondom, ez eljárás czélszerűségéről még lehet vitatkozni: de társadalmi lelkiismeretünk már nem tűr elnézést és nem ismer megalkuvást, midőn a kizsákmányolás tárgya a nemi becsület, a testi épség és a fiatalkorúak természetszerű fejlődése. Itt már nem mások vagyonából él és mások gazdasági erőlködéseiből táplálkozik az önző nyerészkedési vágy: hanem áldozatul követeli az emberi méltóságot és a jövő generácziók physikai életképességét. Szégyenkezve látjuk, hogy a külön törvényhozásnak, mely oly gyorsan és erélyesen fordult a könnyelműség, tapasztalatlanság és szorultságnak a gazdasági életben nyilvánuló kiaknázása ellen, nem volt érkezése arra, hogy legalább az egészen fiatal nőket egy csúnya mesterség fogásai ellen megvédelmezze és a kerítésben csak a beleegyezést látta és nem egyúttal a visszaélést az áldozat értelmi és jellemi fejletlenségével. Minket már egyáltalán nem elégít ki büntetőtörvénykönyvünk tartózkodó magaviseleté ebben a tekintetben és restelkedve beismerjük, hogy a női tapasztalatlanság és könnyelműség gazdasági kiaknázása mellett törvényhozónk részvétlenül halad el, hacsak a tettes gyermekének vagy a gyámságára, gondnokságára, nevelésére, tanítására vagy felügyeletére bízott nőnek gyalázatával nem kereskedik, holott a a müveit külföld a kerítést magát bünteti vagy csak olyanok81
