Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)

A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]

fii

mények túlnyomók vagy nyomatékosabbak. (El sem képzelhető hogy valamely biró ezen figyelmeztetés nélkül is másképen gondolkozhatnék.)

Az enyhítő és súlyosító körülmények teljes egyensúlyának : a képzeleti normális vagy átlagos bűntettnek esetét s arra vonatkozólag azon szabályt azonban, hogy ilyenre épen a középmérték alkalmazandó, a törvény kifejezetten nem tartalmazza.

És ilyen kifejezett és kötött utasítást a törvény annyival kevésbbé tartalmazhat, mert a törvény e szakaszaiban különben is csak a bűnösség fokára befolyással biró súlyosító és enyhítő körülmények figyelembe vételéről szól, de nem zárja ki a büntetés kiszsbásánál egyéb körülmények figyelembe vételét, melyek a büntetés kimérésénél számba jöhetnek a nélkül, hogy közvetlen a bűnösség fokára vonatkoznának.

Sok példa helyett például csak az eredményt említem, mely magát a subjectiv bűnösség fokát nem érinti, de a büntetés kiszabásánál figyelembe vehető s csak per abusum szokott felsoroltatni, mint a «bűnösség fokára» befolyással biró súlyosító vagy enyhítő körülmény.

S ilyen a büntetés kiszabásánál nem egészen negligálható tényező az esetek végtelen különbözősége szerint oly nagy változatosságban fordulhat elő, hogy a törvényhozó kénytelen volt ugyanazoknak a törvényben való felsorolhatásáról s külön felemlítéséről lemondani; de viszont épen, mivel azok figyelembe vételétől a bírót el nem tilthatja s okos s czélszerü sem volna eltiltani: ezért nem irta elő kifejezetten, hogy a «bűnösség fokára» befolyással biró súlyosbító s enyhítő körülmények csak abstracte szupponálható egyensúlya esetén a biró a mathema- tikai középmértéket alkalmazza, hanem hallgatag megengedte, hogy a biró a büntetést a maximum és minimum között az eset összes köriilménj'einek figyelembe vételével individuali- sálva mérje ki.

A középmérték alkalmazásának parancsa tehát csak akkor volna a törvény 89., 90. és 91. §-ainak stringens logikai folyománya, ha a törvény kimondaná, hogy a büntetés kiszabásánál más, mint a bűnösség fokára befolyással biró körülmények nem vehetők figyelembe.

6i