Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
Fölösleges azt kiemelnem, hogy büntető törvénykönyvünk esete épen a legkülönbözőbb attól, a mit a t. előadó úr a törvény szükséges sorsáról kifejez. Büntetőtörvénykönyvünk nem volt, mint egy végrendelet. Életbeléptetése nem némította el örökre szülőjét я ez elvégre szerencse is, mert bárha — ember lévén — a codex geniális teremtője is tévedhetett; számos nagyértékü classikusan szerkesztett ítélet szerepel mint maradandó becsű commentára a büntető törvénykönyv számos rendelkezésének, sőt alapelvének. De az épen ezen döntvény által statuált alapelvet, bogy a büntetés középmértéke szolgáljon a normálisnak felvett esetre normál büntetésül, a magyar bírói kar nem ismerte el, nem akarta elismerni. Nem akarta elismerni kettős okból, először, mert az individualisálásban, mely természetünk önkénytelen nisusa, akadályozta s másodszor, mert következetes alkalmazása kegyetlen szigorra kényszerítette volna. S ez ellen a biró egyénisége fellázad s még ha kényszerítenők is reá, inkább tiltott utón is igyekszik szabadulni béklyói alól. Mert az Ítélkezés egy értelmi művelet ugyan, de az érzelmi s erkölcsi mozzanat még sem száműzhető belőle teljesen. A magyar bírói kar nem hajolt meg egy oly reádictált alapelv logikája előtt, melynek jogérzete és érzése is ellentmondott. A középmérték alkalmazása könyörtelen szigorra akarta kényszeríteni a bírót. De a kényszer megtört a biró emberies érzetén. Mert a szakbíró is csak ember, hús és vérből való és álljon akár a megtorlás ethikai, akár az elrettentés, javítás s társadalmi védelem czélelméletének alapján, belsejének legmélyén mindig van legalább egy kis rekesz, melyből a huma- nismus érzése is regulálólag hat az értelem rideg munkájára; bár igaz, hogy ezen befolyás többnyire mintegy szégyenkezve búvik el a szigorúan logikai argumentumok mögött s csak néha lép előtérbe az indokok között esetleg épen ilyes frázisképen hangzó alakban, hogy a bíróság enyhítőnek vette, hogy vádlott ellen «súlyosító körülmény nem forgott fenn» vagy még más erőltetett formában is, a mit a t. előadó úr comikus- ként kiemel. Bizony a magát elnémítani nem engedő emberiességnek 6 2 62
