Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)

A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]

40 nak egy évben való megállapítása, a büntetési nemek közül a börtönbüntetés kihagyása az 1843-iki javaslatban meg van valósítva. Fel vannak ott sorolva az enyhítő és súlyosító körülmények, de nem mint dogmatikus határozmányok, hanem mint consul- tativ adatok, a biró különben teljesen szabad mérlegeléséhez. Azt látjuk t. teljes-ülés, hogy a 43-iki javaslat nem a tett­ből, hanem a személyből indul ki, és meg kell állapítanunk, hogy a magyar biró Ítélkezése sokkal inkább simul a javaslat, mint törvényünk szelleméhez. A visszaesés szintén nem köti meg az 1843-iki javaslat szerint a biró mérlegelését. Nem minősít, hanem súlyosít, az eset körülményeihez ké­pest,* és a bírói dorgálás mint büntetési nemnek decretálása által lehetővé teszi a bírónak, hogy büntetlenül visszaadja a társadalomnak azt, akit gonosztevőnek nem tart. íme a biró képe ki nem a dogmák sípján játszik, hanem az emberi szív egész scáláját uralhatja. A művész, aki individualisálhat, a biró, akinek nem kell automatának lenni, aki a bedobott bűntettet büntetés formá­jában visszaadja, hanem a bírói széken is ember maradhat. A végconclusiót tehát a tett elítélésének dogmájával szem­ben ugyancsak a 43-ik javaslatból vesszük, ezt szegezzük ellene, mint amely már 62 év előtt oly magas niveauról szólaltatta meg a jogtudást, mely most is még csak a jövő zenéjét képezi. A javaslat 38. §-a ugyanis azt mondja: «А büntetőtörvény elleni cselekvésnek vagy mulasztásnak szándékosságát abból, hogy a bűntett csakugyan elkövettetett, törvényesen következtetni nem lehet, hanem annak valósága az elkövetett törvényszegésnek körülménj eiből lészen megíté­lendő». Ez talán nem classicus, de magasztos és igaz. És ha ő Méltósága felolvasása során kimutatta, hogy a magyar bírói kar ebben a szellemben halad, a legszebb bizo­nyítványt állította ki bírói karunk működéséről. Egész röviden akarok kitérni ő Méltósága gondolatkörének harmadik főoszlopárá, hogy a bíráskodást ne bízzuk a Gülden- sternekre, hanem a jól betanult szakszerű muzsikusokra. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom