Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
62 kir. ügyészhez az 1853-iki perrendben ellenben az álladalmi ügyészség a feljelentő, s a biróság határoz első sorban a feljelentés felett. Ennek következményekép úgy az előnyomo- zást, mint a vizsgálatot a biróság rendeli el és foganatosíttatja, nem önálló vizsgálóbiróság, hanem a kiküldött ülnöke által, a kit irányit, ellenőriz és felülvizsgál. A biró Ítélő functiója ebben a vizsgálóbíróban annyira elhomályosul, hogy nemcsak a vád felépítése a kötelessége, de még a rendőri functiókat is bitorolja: kötelessége a szárnyaló egyes vagy közhír kinyomozása is. Végül a vizsgálat eredménye felett is a biróság dönt, mert ha perbefogást rendelt: az ügyész a vádlott ellen vádiratot adni köteles (217. §.). A büntető magistratus telje tehát még mindig a biró, a mely az összes hatósági cselekményekre jogosult és az álladalmi ügyvéd az ő véleményező közege. Nem ide tartozik a megvitatása annak, hogy az előzetes eljárás pontosságát, részletességét mennyivel vitte előre az osztrák perrend, a mely nálunk — sajnos — az első büntető eljárási törvény volt és hogy nyomában a XIX. század első felének hihetetlen pongyolaságát az eljárás mintaszerű rendje váltotta föl és végül, hogy a per további szakában, a szóbeli végtárgyalás mellett rozsdás ócskaságnak tűnik föl a régi magyar eljárás 1853-ig dívott levatája, au- thenticatiója és Írásos pere. De tagadhatatlan az, hogy míg az általános és különös vizsgálat doctrinair megkülönböztetésén kívül előzetes eljárásunkat mivel sem gazdagította, a vádelv irányában egy lépéssel sem haladt előre, de teljesen negligálta a magyar tiszti ügyészség becses praerogativáját: az obiectivitást. Az absolutismus intézményeit 1860-ban ép oly hirtelen döntötte halomra az alkotmányos Magyarország, mint valaha az a régi Magyarország intézményeit, de míg az absolutismus szervező elszántsága legott a törvények és szabályok egész hálózatával kötötte le a hatalma alá került életviszonyokat, az újra feltámadt nemzeti élet a mindenben való restitutiót tartotta feladatának, s a mint Kozma Sándor mondja: «visszakivánkoztunk ősi igazságszolgáltatásunk emlékezetben kedves forrásaihoz. Ámde nem találtunk többé 33-2
