Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
51 ban azt, hogy az előzetes eljárás mind e két része kizárólag a bírói magistratus cselekményeit foglalja magában, mert a bűntettesek rendőri kutatása számára, a mely az eredetileg egységes rendőri és bírói magisratus kezében a generalis inqusitioba olvadt be, a 19. század első éveinek elmélete még az inquisitio generalissima fogalmát is statuálta.1 Ezt az elméleti distinctiót azonban sem a magyar codi- ficatorius kísérletek, de a gyakorlat sem tette teljesen magáévá, a mint azt Vuchetich is tanúsítja : «partitio haec, licet legibus nostris notata non sit, per ipsam tamen naturam rei et praxim sustinetur, naturos enim consentaneum est, ut a generalibus ad speciale causae momenta procedatur, utque media prius comparentur, quam ad ucum ipsum applicari queant», hanem az az 1803-iki osztrák büntetőtörvényből, a melyet Vuchetich is erősen alkalmazott elméleti fejtegetései alapjául és az 1852-iki bűnvádi perrendtartásból, a mely az absolutismus alatt nálunk érvényben volt, s a melyet a «sárga könyv» e részben is követett, szivárgott át az elméleti jogtudósok segítségével a magyar jogba. Az 1790/91-dik évi büntetőtörvénykönyvi javaslat, az 1791: 67. t.-cz. által kiküldött regnicolaris deputatió «Codex de delictis eorumque poenis»1 2 czimet viselő elaboratuma ugyanis e distenctiót nemcsak hogy nem ismeri, de korát bámulatosan meghaladó felfogásával a'közvád: «actio publica» teljes előkészítését a «iurisdictio politica» kötelességévé teszi,3 különösen hangsúlyozván, hogy ennek az előkészítés1 Vuchetich. Ibidem. 2 Kiadta dr. Fayer László az 1843. évi javaslatok anyaggyüjte- ményének III. kötetében 48h—618. 11. a Pars Prima. Art. V. 34. Quodsi autem cuncta observanda rite servata, et indicia contra incusatum allata, ad gradum talis probae elevata esse viderit, quae pro intendanda ei actione publica sufficiunt, incusatum Judicio judicandum tradet cum omnibus documentis, et probis, quae ad plenam possibilem facti elubrationem, intendandamque resignato actionem desiderabuntur, ita: ut Judicium, conquisitione probarum amplius non occupetur; cum ad ejus officium regularite- nihil aliud, quam praphabitas, sibique per fiscum actorem cum actione exhibendas probas authenticare, confrontare vel si has inadaequatas, uberioresque e circumstantiis elici posse compererit, ad earum medio sii 4*
