Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
43 dögi Sugallásoktul viseltetvén,1 minekutánna ez proxime elmúlt 1736-dik Esztendőben az már fellyebb meg irt Győri Újvárosban lakos Kacza Benedek nevű Városi személynél szolgálván, s annak Gyurka névű Kocsissával, Isten s világi- Törvények ellen s azokk büntetésétől nem félvén, titkon paráználkodott ; és attul terben esett volna és említett gazdájától ebbéli eszre vett gonosz cselekedetiért elküldetett volna ; ugyan nevezett Újvárosban az Temető felé valamely házhoz menvén, ottan bizonyos öreg Asszony által készített Szappanos Víznek bévételével nála lévő élő Gyermekét, ugyan azon Újvárosban lakozó Horváth Mártony névű Embernek Istállója mellett Északának üdéjén ezen mostan folyó s aláb irt Esztendőben proxime elmúlt Februarius havának huszonharma- dik napján, magának jobban constálandó és declarálandó mód szerint elszűlte :{ és maga említett élő Gyermekét szánt szándékkal és készakarva megölte: consequenter annak meg- balására elég okot, dolo malo, szolgáltatott; melly Gyermeket ottan az Bába szélin az ganéjban el is takarta és annak- utánna circiter egy hó múlva, akadván mások reája, felly eb meg irt Horváth Mártony házában bé vivén, úgy temettetett el az közönséges Temető helyben. Melly gonosz cselekedetit az praememorált J. cselekedte mind Isten s Világi Törvényeknek pravicatiojára s mások botránkozására és az Dominus M. et A.-nak proqueliciumára.1 2 3 4 Kivánnya annak okáért az Dnus M. et A. Procuratora, hogy az denotált J. fellyeb declárált cselekedetiért, mint afféle nyilvánvaló parázna, ’s Gyermeke megölő avagy csak annak meghalására elégséges okot készakarva szolgáltató (Si quidem de Begula Juris, qui est causa causse, est etiam causa causati) Országunk élő Törvényei és bé vett szokási szerint, signanter juxta Artam 6. Anni 1625. Praxis Criminalis Kolonicsiana 1 Felette jellemző, szintén minden vádlevélben ismétlődő formula. Visszatükrözi az inquisitorius korszaknak azt a felfogását, a mely minden bűntett megett diabolikus sugallatot kutat; minden rossz szándék az ördögtől ered. Ha a vádlott megnevezte az illetőt, a ki megbabonázta, vele együtt magia miatt perbevonatott. 2 Az isteni törvényekre a mi jogászaink is gyakran hivatkoztak. S nem csak így általánosságban, hanem a Szentírás illető helyeinek megjelölésével. 3 Híven tükrözteti az inquisitorius-rendszer bizonyítási elveit: a gyanúsított köteles bizonyítani a tényálladék terhelő elemeit és a mentő körülményeket egyaránt. A vádló sohasem bizonyít. 4 Érdekes kifejezése annak, hogy minden törvényellenes cselekmény üldözése kötelessége a magistratusnak, ex officio. S13
