Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
31 zésre a jelentőség, melyet a közfelfogás valamely sértett érdeknek tulajdonít. Sőt ellenkezőleg azáltal, hogy a közvélemény alaki kifejezője: A törvényhozó valamely büntetendő cselekménynek tárgyi súlyához képest a törvényben egy bizonyos büntetési keretet megszabott, már mintegy kifejezte ítéletét az e kategóriába tartozó jogsértések tárgyi jelentősége felett s a bíróra első sorban az a hivatás hárul, hogy megjelölje a viszonyt, melyben a konkrét eset tettesének erkölcsi veszélyessége a sértett érdek tárgyi sídyával áll. Hogy a legtöbb átlagesetben az erkölcsi veszélyesség foka megfelel az objectiv érdek- sérelemnek, annak magyarázata eséggé közelfekvő, valamint kétségtelen az Is, hogy ugyancsak, a legtöbb esetben az erkölcsi veszélyesség egyenértékű a társadalmi veszélyességgel. így egyesül a régi germán jog parcemiája «Die Tat tötet den Mann» a subjectivismus vezérszavával: «Der Wille tötet den Mann» és a criminologia által felállított formulával: «Das Milieu tötet den Mann». A bűnösség mérlegelése, melyre Justitia serpenyője tökéletlen eszköznek bizonyult, igy válik társadalom - ethikai feladattá és egyszersmind függővé attól az eszmétől, melyet egy adott cultura czélgondolatául elfogadott. Az ethikai normák egységes czélja a társadalmi lét és fejlődés feltételeinek megfelelő cselekvés biztosítása. Ha ezt az alapelvet tartjuk szem előtt, úgy az egyes cselekvés nemleges értéke — és a bűnösségben mindig ez jut kifejezésre — annál nagyobb, mennél intenzivebb az ellentmondás az emberi együttműködés ama feltételei ellen, melyek a konkrét cselekvés czél- jának kitűzésében kifejezésre jutnak. Van Calker ez alapon legújabb dolgozatában következőleg építi ki a bűnösség skáláját: azzal a feltevéssel, hogy a normaellenesség tudata vagyis a normában rejlő parancs hatásának lehetősége a bűnösség integráns alkateleme, a bűnösség legalsóbb foka a közönyösség a norma iránt, mely fokozat emelkedik addig az esetig, melyben az idegen érdek sérelme mint a cselekvő czélja jelentkezik. Az átmenet a gondatlanságról a szándékra azon a ponton történik, melyen az elérendő subjectiv czél érzelmi értéke nagyobb lesz, mint a beálló jogtalan eredmény képzetének érzelmi értéke, vagyis a hol a tettes szívesebben látja a jogtalan eredmény beálltát, mintsem hogy alanyi czéljáról le31
