Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
28 lico bono»1 s ezzel kapcsolatban a bűnper előzetes eljárása nálunk is a policiális intézkedéseket felülhaladó fontosságot nyer: «ideoque (se. magistratus) tanto diligentior deberet esse, in frequentandis huiusmodi inquisitionibus, ut mali tollerentur et boni quiete ac pacifice vivere possent.»1 2 Valamennyi pert előzetes eljárás előzi meg és a bizonyítékoknak nemcsak kutatása és felvétele, hanem az azok felvétele feletti rendelkezés is teljesen a bírói magistratus kezébe megy át. A bizonyítékok ura: a magistratus s a fél bizonyítékokról le nem mondhat, olyant el nem hallgathat. Még a XVII. században találunk oly periratokat, a hol a fél szerzett be káptalantól, megyétől, városi hatóságtól testimo- nialeseket s ezek alapján kérte a bűnvádi eljárás megindítását, de hovatovább szabálylyá az válik, hogy a feljelentés folytán az alispán vagy rendeletéből a szolgabírák és esküdtek szállnak ki a helyszinére és veszik fel az úgynevezett De eo utrum puncta névvel illetett3 jegyzőkönyveket a kihallgatott tanuk vallomásairól. E vallomások felvétele: az inquisitio generalis, a melynek alapján megindul a contradictorius bűnper, még pedig nemesek ellen : per citationem ad personaliter comparendum, nem nemesek ellen : per capti vationem.4 Az előzetes eljárásnak erről és az ez alapon való további fejlődéséről törvényes avagy irodalmi adataink nincsenek egész a XVIII. század közepéig, Huszthy István5 és 1 Ibidem. Cap. IX. Qu®. 33. 2 Ibidem. 3 Jóval Verbőczy után kezdi a magyar perjog a tanúvallomásokat kérdőpontokba foglalva, mint a fél előadását örökíteni meg. A káptalani vagy megyei bizonyságokban a kiküldött adja elő a hatóságoknak a kiderült tényt, mint saját egyéni tapasztalatát e szavakkal : «sic scivisset, ut . . . .» A XVII. században a tárgyi bizonyítás haladásával jön szokásba a kérdőpontok felvétele, még pedig akként, hogy a biró kérdéseivel: «de eo» ■— szembeállíttatik a «de eo utrum» — mint a tanú vagy fél felelete: ezek a «de eo utrum puncta». Bodó : Jurisprudentia criminalis Pars I. Art. VIII. §. 5. 4 Bodó. Pars I. Art. XX. §. 1. 5 Stephanus Huszthy, egri jogtanár. Jurisprudentia practica. Bud® 1745. 298
