Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
Bodó Mátyás 1 munkái megjelenéséig. Nagyon bajos okiratok alapján is kutatnunk, mert egynéhány dilettáns közzétételen kívül a XVI—XVIII. század: a mai intézményeinknek pedig egyedüli forrását képező korszak pereinek felette értékes anyaga a levéltárakban várja felfedeztetését, míg jogtörténettudósaink különös kedvteléssel még mindig az árpádkori castrumok homályos és tán soha fel nem világosítható rej- tekeiben vagy az Anjouk várainak csigalépcsős donjonjaiban botorkálnak a többi denevérrel együtt. S így nagy, igen nagy vállalkozásnak mondható és e részben méltán esedezhetem a mélyen tisztelt Teljes Ülés kegyes elnézéséért — ha a magam levéltári kutatásaim alapján vállalkozom annak a nehéz kérdésnek a megvilágítására, hogy az előzetes eljárás és a vád képviselete mily viszonyban állott hazánkban az újkorban : XVII—XVIII. században. Az előzetes eljárás lényege eddigi történelmi fejtegetéseinkből kitünően abból áll, hogy a peres eljárásnak az a része, a mely a Verbőczy-féle processus ordinariusban, mint inquisitio communis, attestatio collateralis, avagy oculata revisio: a litis contestatio után a peres felek s így a bűnperben a vádló állításainak bizonyításául szolgált s a felek által producáltatott, a hivatalból való eljárás elvének elfogadása óta a contradictorius per megindítása elé kerül és a bírói magistratus maga jár el a per megindítását biztosító adatok felkutatására: «legitima iudicis ex officio procedentis super delicto et deliquente informatio.»1 2 Első következése ennek, hogy a vádló, az accusator, a ki hajdan a bizonyítékokat szolgáltatta, most már azzal, hogy sérelmét feljelentette, a feljelentéssel megtette kötelességét: accusatio est delatio criminis aut simul etiam deliquentis, apud iudicem, ad vindictam publicam facta.3 Az accusator: a feljelentő és nem vádló, a bíró ex officio jár el s az accusator háttérbe szorul. Valaha a jogfejlődés kezdetén, a tanú vádló is, az “29 1 Mathias Bodó, Gömörmegye tisztiügyésze. Jurisprudentia criminalis. Posonii. 1751. 2 Huszthy. Jurispr. pract. Lib. III. Tit. V. num. 1. :í Huszthy. Jurispr. pract. Lib. III. Tit. III. n. 2. 299
