Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
22 esetét állapította meg, a processus quinque casuum 1 e körén kívül eső delictuosus perek köre alkotta a causae criminales csoportját, «ut homicidiorum, incendiorum, adulteriorum furtorum, sacrilegiorum, incestus et aliorum maleficiorum passim; in qua solum caput amittitur.»1 2 E három csoportba tartoztak tehát mindazok az ügyek, melyek ma mint bűn- cselekmények a büntetőjog körét alkotják; notoria a hűtlenség esetei, az ú. n. certi casus capitales: a nagyobb hatalmaskodások, az ú. n. quinque casus, és criminales : a többi maleficium. Az első két csoportba tartozó perek az accusatorius rendes per során folytak; a criminalis perek azonban már a XVI. század folyamán jelentékeny eltéréseket mutatnak a közönséges ordo juristól. Ide tartozik mindenekelőtt, hogy ezek soronkivüliek, extraseriales,3 továbbá, hogy nem engedtetett meg a vádlottnak az itéletlevél kiadása ellen prohibita-val, tiltakozással, a XVII. század szójárása szerint «tiltással» élni,4 hanem az Ítélet meghozatalakor legott le- tartóztattatott és végül hogy novum iudiciummal és apella- tióval a vádlott ugyan élhetett, de a véghatározatig fogva maradt.5 Hazánkban tehát az a belátás, hogy a criminalis ügyekben az accusatorius rendes per összes formalitásaival hátrányára szolgál az igazságos ítélkezésnek, a német jogtól eltérőleg nem abban nyilvánult, hogy a vádlottnak az a joga, hogy csak rendes vád alapján vonható perbe, hanem a pert 1 I486 : 15. t.-cz. §. 1. «propter invasionem domorum nobilium : item occupationem possessionum, et utilitatum atque pertinentiarum earundem : ac detentionem nobilium sine iusta causa, pr®terea vulnerationem, verberationem vel interemptionem nobilium. 2 Kitonich. Dir. Meth. Cap. I. Qu®. 2. 3 Kitonich. Dir. Meth. Cap. I. Qu®. 5. «Extraseriales, veluti omnes Criminales et quae nomine magistratus pro publico bono ac tranquillitate moventur.» 4 Kitonich. Dir. Meth. Cap. IX. Que. 31. «Nihilominus tamen ex antiqua iam consuetudine, non admittuntur in iis prohibit®, nisi in casu eo, ubi forte insons ad necem accusaretur indigne. 5 Kitonich. Ibidem. «Ubi homicidae sententia condemnati fuerint et novo iudicio vel appellatione uti voluerint, id quidem ipsis licebit, sed ita tamen, ut interea, donec novum iudicium vel appellatio ultima decisione finita fuerint, in vinculis teneantur. 392