Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
ban rendeli el előbb az inquisitiót s utána a vádlott meg- idézését, de az is kétségtelen, hogy a bizonyításnak ez a módja már alkalmas volt arra, hogy előzetes tájékozásra használtassák fel, a mi a korábbi eljárásban, a hol a tanú a fél vádlótársa: kizártnak mutatkozott. Az inquisitio lényege tehát nem egyéb, mint a biró külön tudakozódása a perben elbírálandó tényállás iránt, az melynek a per szerkezetébe való illesztése folytán létesült a pernek mai eljárás alapját is képező nagy hármas tagozata: a felek szóváltásai, a bizonyítás és az ítélethozatal. Ez volt alapja annak az ordinarius processusnak, a melyet Mátyás király decretum majusa és Yerbőczy Hármaskönyve öntött rendes szabályba. Az «inquisitio communis» — mind a két fél tanúinak kihallgatása 1 — a tárgyi igazság egyedüli forrása. Ennek alapján Ítéli meg a biró a félnek az esküt, még mindig eskütársakkal, annak a félnek, a kinek előadása valószínűsítve van; ezt a valószínűsítést azonban nem a szabad mérlegelés értelmében, de az esélyek valódi mathematikai kiszámításával kell vennünk: mert az eskütársak száma a tanúvallomások száma szerint változó.2 A juramentalis depositio odaítélése tehát a biró egyedüli bíráló tevékenysége, a mely azonban ily módon kettős irányban kötött: kötve Dicitur nobis in persona Ladislai filii Bud de Asguth inferiori, quod Nicolaus filius Moch de Asguth superiori.............................potencialiter ad domum Laurencii filii Egidii famuli sui veniendo, ipsum Lauren- cium famulum suum graviter verberari et vulnerari fecisset nullis culpis suis requierentibus. Super quo .... mandamus, quatenus vestrum mittatis hominem pro testimonio fidedignum, quo presente .........homo noster, scita et inquisita super premissis omnimoda veritate, citet predictum Nicolaum filium Moch contra predictos ............. in nostram presenciam ad terminum competentem, et post hec seriem ipsius inquisicionis et citacionis nobis fideliter rescribatis.» Anjoukori okmánytár. VI. к. 166. lap. 1 1486 :14. t.-cz. Item, de-communibus inquisitionibus celebrandis, ordinatum est, quod pro partium evidentiori iustitia, communis inquisitio, sicuti hactenus; ita etiam imposterum, celebrari possit. Verbőczy : Tripartitum Pars. II. Tit. 27. «communis inquisitio est dubietatis, ex responsionibus litigantium coram judice emergentis, per attestationes testium certa declaratio. 2 Verbőozy: Trip. Pars. II. Tit. 32. 282 12
