Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
13 van a bizonyítás terjedelmében a felek által érvényesíteni kívánt bizonyítékok köréhez, de kötve van a bizonyítékok perbeli hatásában is, e bizonyítékok törvényes fontosságához. Ez az eljárás az ordinaria via juris, az ordo judiciaria, a melynek megtartása nélkül a magyar nemzet egy tagja sem ítélhető el.1 A tárgyi igazság kutatása csak a felek előterjesztései és bizonyítékaik vonta körre szorítkozik. Mi sem jellemzi jobban e peres eljárást, mint Yerbőczynek azok a fejtegetései, melyek a biró tárgyi és bizonyítéki meggyőződésének — conscientia rei et dicti — különbségét fejtik ki, az akkori kor gondolkodásának megfelelően az evangélistára hivatkozva, a ki szerint Krisztus «tud valamit, mint Isten és ugyanazt nem tudja, mint ember». «Az alsóbb biró köteles a perben allegáltak és bizonyítottak szerint még meggyőződése ellenére is ítélni, s ezáltal nem vétkezik, mert erre a törvény tekintélye kényszeríti.»1 2 3 Erre hozza fel Verbőczy azt a hires példát, hogy ha a biró a városház ablakából látja, hogy egy ember a másikát megöli, addig, mig a gyilkosságot fel nem jelentették, vagy ha feljelentették, de be nem bizonyították, nem vonhatja a gyilkost perbe. «Mert erről, mint biró, nem tud, csak mint magánszemély.»3 Alig kell tüzetesen kifejtenem ehhez azt, hogy e peres eljárásban polgári és büntető ügyek között különbség nem tehető, a minthogy a XVII. századig a magyar jogban a polgári és bűnvádi ügy között ma fenálló éles határvonalról nem lehet szó. A középkor jogi felfogásában a törvény nem az életviszonyok szabályozója, hanem az erőszakos kihágások fenyítéke, a polgári társaság megnyugtatása és a bűn üldözője.4 A törvény tiszte négyféle: megenged, tilt, büntet és parancsol5; parancsolja a tisztességest, tiltja a tisztesség1 Tripartitum Pars I. Tit. 9. §. 4. ipse quoque princeps noster .. . neminem eorum praeter viam juris in persona vel rebus suis ordinaria authoritate impedire potest. 2 Tripartitum. Prologus. Tit. 16. §. 2. 3 Tripartitum. Prologus. Tit. 16. §. 4. 4 Tripartitum. Prologus. Tit. 6. §. 9—11. «violentorum excessuum oorrectio», «civitatis compositio», «criminis fuga». 5 Tripartitum. Prologus. Tit. 7. §. 3. per-mittit, vetat,punit, imperat. 2S3
