Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
27 torlási elv okozta bajokból. De ha a megváltó gondolat képviselőitől, kik oly mély meggyőződéssel vallják, hogy a büntetés, mely szigorúbb vagy enyhébb, mintsem a jogrend biztonsága megkívánja, igazságtalan büntetés, azt kérdezzük, hogy miként lehet a szükségesség mértékét megállapítani, akkor ép oly megoldhatatlan probléma elé állítjuk őket, mint a minő előtt a megtorlás hitének vallói állanak s a mely alól legfeljebb a határozatlan tartamú büntetés biztosít részleges kibúvót. És ha Liszt a tettes antisocialis érzületében vélte e mértéket megtalálhatni, úgy ismét csak etbikai egyenlet megoldására készteti a bírót, mert miként már Calker érintette, az érzület intenzitásának megállapítása erkölcsi probléma és a cselekmény motívumait, melyekből az érzületre visszakövetkeztethetünk, másként, mint erkölcsileg megítélni nem lehet. Ha teljesen egyetértünk is Thümmel-e 1 abban, hogy a mai bizonyítási eljárás a legtöbb esetben nem nyújt biztos alapot a cselekménynek a motívumok szerinti lélektani méltánylására, úgy véleményem szerint gyakorlatilag még sem a társadalmi biztonság postulatumának mérlegelése, hanem a bűnösség erkölcsi súlyának legtöbbször nem is öntudatos becslése az, a mi a büntetés mértékére döntő. A bíró. bármennyire tudatában legyen is a büntetés czéljának, másszóval, bármennyire szakember is, még mindig eléggé ember, hogy pl. a gyenge vagy gyámoltalan egyén ellen elkövetett delictumban első sorban a cselekvő durva, gyáva vagy aljas érzése ötlik szemébe. Elég, ha egy pillantást vetünk arra a classicus felsorolásra, melyet pl. az 1843-iki Btk. javaslat 82. és 83. §§. a súlyosító és enyhítő körülményekről nyújt, úgy nyomban láthatjuk, hogy azok túlnyomó többsége ethikai szempontokra alapítja a büntetés mértékének meghatározását. És az ott felsorolt súlyosító meg enyhítő körülményeket — mint a minők a gonoszság nagyobb foka, a motívum aljassága, a megsértett kötelesség természete, a sértetthez való viszonya, a sértett gyengesége stb. — nemcsak miként az épen az előadó úr által oly nagy gonddal összegyűjtött anyagból kitűnik a ma élő jogunk judikaturájában látjuk viszont, hanem megtaláljuk a legelőrehaladottabb törvénymunkálatokban is, mint pl. a svájczi 1903-iki avant-projet 48. §-ában. Az ethikai vezérelv érvényesülése a büntetés kimé27
