Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
rése, vagyis a bűnösség terén szoros kapcsolatban áll azzal a mindinkább tért hódító felfogással, mely a kötelességsértés tudatát a szándék egyik elemének tekinti. Épen a fiatalabb német criminalista nemzedék érezte át, hogy az eredmény jogellenességében a kötelességellenesség lélektani vélelme rejlik. A kötelességellenesség öntudata adva lehet úgy a cselekvő azon érzése által, hogy ethikai normákkal ellentétbe jut, mint a képzet által, hogy jogilag meg nem engedettet tesz. A ki tudatosan szembehelyezkedik a jogi parancscsal, az társadalomerkölcsi kötelességeket sért, melyek felette állanak az egyéni bírálatnak. E felfogás ma már oly beható kifejtésre talált, hogy részletes tárgyalásától bátran eltekinthetek. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy bárki, a ki akár elmebaj vagy a fejlődés visszamaradottsága következtében nem tér el a valamely kultúrához tartozó egyének átlagos magatartásától, teljesen tisztában van az élet, testi épség és vagyon stb. védelmére szolgáló ethikai normákkal, melyek az adott culturállapotnak megfelelnek, úgy hogy a kötelességellenesség tudata önként folyik a be- számíthatóság megállapításából. A mi pedig a kihágások ama beláthatatlan tömegét illeti, melyek a modern államban az egyén szabad mozgását korlátozzák, úgy ezekre nézve Liepmann nézetem szerint kifogastalan érveléssel bizonyította be, hogy a cselekvő subjectiv irányzata teljesen közömbös (v. ö. Kbtk. 28. §.), a mennyiben ezeknél egy tisztán objectiv állapot eléréséről vagy elkerüléséről van szó. Mihelyt a «delictumoknak» a non deliquendo kiküszöbölése a büntetőjogból végrehajtatott, semmi sem állja útját annak, hogy a törvény ismeretének mai hazug vélelme helyett a kötelességtudást vagy mint M. E. Mayer kifejezi, a kulturnormák ismeretét tekintsük a bűnösség feltételének. Mihelyt pedig az erkölcsi norma a bűnösség fogalmi eleme, akkor a bűnösség fokait, máskép, mint ethikai alapon mérlegelni nem lehet. Ez az álláspont felel meg a fejlődés gondolatának is. Az emberi cultura primitiv korszakaiban az eredményért való felelősség elve dominál. A tengert megkorbácsoltató zsarnok, ki e felelősség elvét még az élettelen tárgyakra is átviszi, koragondolkodásának hű kifejezője. Mig magának az általános erkölcsi és vallásos érzésnek sérelme a büntetőjogot hívja fel 28 28
