Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
“21 ebben az emberben csalódtam, a mi nyilvánvalóan determinista okoskodás. Ha a beszámíthatóság feltétele a máskép cseleked- hetés lehetőségében állana, úgy nyílván annál nagyobb volna a bűnösség, mennél könnyebben cselekedhetett volna a tettes másként, már pedig pl. a szokásszerü bűntettes csak nehezen cselekedhetett volna másként, mint a hogy tett s így az in- determinismusnak ebből bűnössége csekélyebb fokára kellene következtetni. Ehhez képest a cselekmény erkölcsi beszámítása nem jelent egyebet, mint hogy a cselekmény erkölcsi értékét a cselekvő egyéniségének erkölcsi értéke által meghatározottnak fogjuk fel, a miből viszont következik, hogy a felelősség fokát az a mérték nyújtja, melyben a tettes személyisége a tett okozatosságának feltételeként szerepel. Korántsem áll tehát az, hogy a büntetendő cselekménynek causalis jelenségként való felismerése — és ez a kriminológia succusa — az egyéni felelősség kiküszöbölésére vezet és hogy a socialethika uralomra jutása az egyént szükségkép a társadalom kényének-kedvének dobja oda martalékul. Abban a merész ugrásban, melylyel az igen tisztelt előadó úr a büntetőjog újabb irányainak elragadó szellemességü, de épen alaptételeiben meg nem győző bírálatáról szorosabb értelemben vett tárgyára, t. i. a büntetés kimérésére tér, át, petitio principii rejlik az alapelv tekintetében, melynek a büntetés kimérésén uralkodnia kell. Az előadó úr nagybecsű dolgozatának túlszerény címet adott, midőn azt a büntetés kiméréséről keresztelte el, a helyett, hogy a büntetőjogi igazságosság fejtegetéseinek nevezte volna. A mennyire a dolgozatból kivehető (III. fűz. 9., II. fűz. 3., 38.) a cselekmény tárgyi és alanyi sajátosságának vizsgálatát tekinti mérvadónak a büntetés kiszabásánál és a tettes jelleme csak annyiban kutatható, a mennyiben lelkülete, magában a cselekményben, indokaiban, kivitelében kifejezésre jut. Több helyen hangsúlyozza ezenfelül az előadó úr a bűnösség alanyi oldalának fontosságát, sőt egy alkalommal még azt is elismeri, hogy jó részben ettől függ a kriminalitás elleni küzdelem sikere. De míg egyrészt sajnos ő sem nyújt támpontot arra, hogy a tett alanyi körülményeit miként volna lehetséges a cselekvő egész individualitástól elválasztani, mely a cselekvésben kifejezésre jut, addig másként ái
