Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Gábor Béla: A dactyloscopia rendszere [253., 1906]
Dr. Vámbéry Rusztem : T. Teljes-ülés! A személyazonosság megállapítása, a mint méltóztatik tudni, első sorban nem büntetőjogi jelentőségű volt sem a régibb, sem újabb időben. A mi a multat illeti, tudjuk, hogy Athénben a rabszolgáknak uraik, a katonáknak pedig a vezéreik nevét bélyegezték testük különböző részeire, de már a római büntetőjogban a lex Remmia a calumnatorokra, a rágalmazásnak és a prsevari- eatiónak tetteseire nézve, a kik t. i. a bűnvádi per során összejátszottak, — ma ezt collusiónak neveznők — elrendelte, hogy a büntetésen felül К betű bélyegeztessék a homlokukra. Innen ered az a kifejezés, a mely a modern nyelvekbe is átszármazott: «integrae frontis homo», t. i. tiszta, bélyegzetten hom- loku ember. Ennek az intézkedésnek az volt a czélja, hogy ezen büntetendő cselekményekre nézve a hivatalnokoskodás és a szavazati jog alól való kizárás lévén megállapítva, ez a mellékbüntetés könnyen végrehajtható legyen. E rendelkezés utóbb a bírói gyakorlatban egyrészt desuetudo útján, másrészt Constantin császár ismeretes rendelete folytán megszűnt. Az utóbbi ugyanis abból indult ki, hogy arra az arczra, a melyet az Isten saját hasonlatosságára, képére teremtett, az embernek nem szabad bélyeget sütnie. A középkorban, sőt még az újkorban is tudvalevőleg Európaszerte divatozott a megbélyegzés annak legkülönbözőbb formáiban. így pl. Francziaországban a legrégibb időben, már a Bourbon-uralom alatt, a Bourbon liliomot nyomták az elitéit vállára. Innen ered ez a franczia szó: «fleurdelyser» a. m. megbélyegezni: a fleur de lys (liliom virága) igésített 1* 123
