Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Salgó Jakab: Milyen intézkedések szükségesek a csökkent beszámítású és iszákos egyénekkel szemben? [252., 1905]
26 az intézetben nyomát sem mutatja semmiféle elváltozásnak, deha ma, kibocsátják, holnap ismét visszahozzák, mert nem tud meglenni a társadalomban ; a ki ezeket a nem elmebetegeket ismeri, a kiknek az állapota tökéletesen különbözik attól, a mit a német a «Trunksucht»-tal kifejez, és a kik bizonyos állapotuknál fogva időközönként nekifeküsznek az ivásnak és abban az időben más elváltozásokat is mutatnak; az osztozni fog az én nézetemben. Én nem azokról beszélek, a kik elmebetegségbe estek, hanem a kik abnormis állapotuknál fogva a társadalomban meg nem lehetnek, és tökéletesen azon eljárás alá kell hogy essenek, a mely eljárás alá azon általam nem karakterizált, le nem irt, csak éppen érintett abnormis lelkületű egyének tartoznak. Ezeknél pedig azok a külön intézetek, a melyek a külföldön mint «Trinker-Asyb-ok ismeretesek, valami jobb czélra nem vezetnek; eddig semmi eredményük sincs és pedig azért nem, mert ezen asylumokba azt veszik fel, a ki maga jelentkezik és azt akkor bocsátják el, a midőn már megelégelte az otttartózkodást. Rendes tapasztalás, hogy az ottléteit nagyon hamar megelégeli az iszákos ember és ha onnan eltávozott, ismét elkezdi az ivást ott, a hol elhagyta. Azért fontos ezekkel szemben először is az az eljárás, hogy mint olyan egyéneket, a kik maguk lábán megállni, a társadalomban megélni abnormis alkatuk folytán nem tudnak, a társadalom mindenekelőtt gondnokság alá helyezze; de ezzel még nincs befejezve az eljárás, hanem a gondnokság folyamán vagy kapcsán arról is gondoskodni kell, hogy, ismétlem, ne csak a társadalmat, hanem magukat ezen egyéneket is megvédelmezzük. És mert iszákosokról beszélünk, felhozom, hogy az a detenczió első sorban nemcsak a társadalmat, hanem ezen iszákos egyént is védi, a ki ott az intézetben nincs kitéve az alkohol rá nézve végzetes hatásának. Ezekután rátérhetek arra a kérdésre, a melyet a törvény- széki elnök úr ő méltósága volt szives fejtegetni és a melynek fejtegetését azzal a nekem tett szemrehányással méltóz- tatott megkezdeni, hogy igen súlyos ellentmondásba kerültem önmagámmal, a midőn azt mondottam: miről van szó ? állandó állapotról. Már pedig az állandó állapot nem válto118
