Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Salgó Jakab: Milyen intézkedések szükségesek a csökkent beszámítású és iszákos egyénekkel szemben? [252., 1905]
27 zik, azaz abból a rendetlenül, abnormisan fejlődött emberből semmiféle eljárás utján nem lehet többé normális ember. Említettem azt, hogy az a detenczió olyan, a mely számot vet az illetőnek állapotával és addig tart, mig maga az állapot. Habár ez az állapot semmiféle gyógyulás lehetőségével nem biztat, mégis azt hiszem, hogy valamint a gyenge testi szervezetű embert kellő gondozás, ápolás és erejéhez, szervezetéhez mért kezelés mellett bizonyos idő múlva erősbíteni és ellentállásra képesebbé tenni sikerül, éppen úgy elérhető ez az eredmény a kérdéses egyéneknél is. De nem ezen fordul meg a dolog. Hiszen a detenczió először is, a mint már voltam bátor kifejteni, föltételes, másodszor pedig az illető egyén gondnokság alatt állván, tulajdonképen nem szűnik meg teljesen a detenczió, mert hiszen a gondnokság maga is némileg, hogy úgy mondjam, detencziónak tekinthető, mert meggátolja szabad mozgásában azt az egyént, a ki a társadalomban szabadon mozogni nem képes. Ilyenformán nem arra számítok én, hogy ezen állandó abnormis állapot javulást mutasson, hanem arra, hogy ezen állandóan gyengébb szervezetű egyén kellő gondos ellátás és gondozás mellett hosszabb idő múlva olyan állapotba juthat, hogy legalább megkísérelheti újból a társadalom, hogy meg tud-e élni ez az ember a társadalomban vagy nem, meg lévén adva a társadalomnak az a joga, hogy ha bebizonyosodik, hogy nem tud ott megélni, akkor ismét visszahelyeztesse abba az intézetbe, éppen úgy, mint az iszákos egyén is hosszú évek múltán, a mely idő alatt az alkohol-ingertől mentes volt, esetleg alkohol élvezete nélkül is meg fog tudni lenni a társadalomban, vagy pedig jobban bírja az alkoholt és ez is fontos. Ne mél- tóztassék azt gondolni, hogy az, a ki az alkohol élvezete folytán, — nem beteg állapotba, nem deliriumba — hanem abnormis állapotba jut, feltétlenül nagy mennyiségű alkoholt fogyaszt, sőt ellenkezőleg az a gyengébb szervezetű egyén azért reagál abnormis módon és csekély mennyiségű alkoholra is, mert szervezete gyengébb és ezt a csekélyebb meny- nyiséget sem bírja el. A mi ő méltóságának azt a súlyos megjegyzését illeti, a mely a t. ügyvéd úr felszólalásával is kapcsolatba hozható, 119
