Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
35 szernek igazi jelentősége a külföldiek szabadalmával szemben van, kik a szabadalmat külföldön gyakorolják és az annak megfelelő iparczikket külföldről importálják. Az újdonság fogalmának reformja mellett iparpolitikai szempontból a szabadalmi törvény revíziójában mindezeknél fogva nem tudnék fontosabb feladatot megjelölni, mint a gya- korlásbavételi kényszer helyes kiépítését. A szabadalmi jogrendszer czélja az, hogy az ipari termelést — a feltaláló részére különösen kedvező kivételes versenyviszonyokat alkotván, — előmozdítsa. Az oly szabadalom, a melynek oltalma alatt ipari termelést nem folytatnak, czélját tévesztette; az iparpolitikai szempontból valóságos nonsens. A törvényhozó czélját csak akkor éri el, ha a feltaláló él a neki nyújtott kedvezménynyel és a verseny kizárása mellett a találmánynak megfelelő készítményeket tényleg előállítja. Annál a gondolatmenetnél, a mely a czél megvalósításának leghelyesebb eszközét kutatja, legelsősorban azokra az indokokra kell figyelemmel lennünk, a melyek esetről-esetre előidézhetik azt, hogy a szabadalmazott találmány tárgyát a feltaláló nem gyártja. A gyakorlás mellőzésének oka legelsősorban az lehet, hogy maga a találmány eddig ismert alakjában még nem tökéletes, megvalósításra nem alkalmas, akár műszaki okokból, akár aránytalan költségessége következtében. Ily esetben a gyakor- lásbavételi kényszer mitsem használ, mert nem fog akadni, a ki ily találmány gyakorlásbavételének kikényszerítése iránt fellépjen, minthogy abban semmi érdeke sincsen. Csak egy eset képzelhető, a mikor gyakorlatilag be nem vált találmány is útjában állhat a szabad iparnak, ha t. i. az inpraktikusnak bizonyult találmányon más valaki oly javítást eszközöl, a mely azt gyakorlativá teszi. Ily esetben a javítás feltalálóját a régebbi szabadalom gátolja abban, hogy a találmányát kihasználja. A két feltaláló természetes érdeke ily esetben, hogy egymásközt megegyezzenek. Ha ez nem sikerül, az ipar vallja kárát, mert a gyártás elmarad, minthogy az első feltaláló a maga találmánya tárgyát tökéletlensége folytán nem készítheti, a második feltaláló pedig a maga javítását a korábbi feltaláló elsőbbségi joga folytán nem juttathatja iparilag érvényre. 3* 209
