Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
18 A munkás, munkavezető, mérnök vagy gyáros kísérletezésénél és gondolkodásánál csak abból indulhat ki, a mit már ösmer. Egy-egy kapcsolásnak, szelepnek, áttételnek stb. az egyszerűsítése, egy gyakorlati fogás teszi gyakran az egész gép munkaeredményét gazdaságosabbá, tökéletesebbé. Az ilyen találmány azonban, a mely a mi viszonyainkat csak egy lépéssel haladja meg, hiába nyer szabadalmat, mert az ily szabadalmat, hivatkozással az újdonság hiányára, külföldi anterioritások alapján a legtöbbször meg lehet semmi- síttetni. Mert hiszen az eseteknek rendkívül magas százalékában kimutatható, hogy abban az országban, a melynek technikája épen a konkrét találmány alkalmazási körét képező iparágban a legfejlődöttebb, a találmány tárgyát képező újítás, annak bejelentése idejében már ismeretes volt, mert vagy használatban állott, vagy szabadalmi leírásokban — esetleg szakfolyóiratokban — ösmertetve volt. Hogy ez mennyire igaz, arról a magyar szabadalmi lajstromnak csak futólagos vizsgálata is meggyőz. Mondhatni, hogy egyedül az elektrotechnikai ipart leszámítva — a mely ipar gazdasági fejlődésünknek oly szakában támadt, a melyben már csaknem egyenlő feltételek mellett vehettük fel a versenyt a külfölddel — csak elvétve akad magyar honostól származó olyan szabadalmi bejelentés, a melynek tárgyát ne apró jelentőségű házi eszköz, kézműves szerszám stb. képezné. Gazdaságilag még ezeknél is törpébbek azok a bejelentések, a melyekről az avatott szem nyomban felösmeri, hogy naiv rajongóktól származnak, a kik feltalálói rögeszmében szenvednek s nem kisebb problémákkal foglalkoznak, mint a repülőgép, a ki nem csorbuló földfúró, absolut biztonságú zár és a perpetuum mobile ezerféle változatban. E szerény, illetve szerénytelen, körön kívül eső komolyabb színezetű szabadalmi bejelentések ugyan felszólalás hiányában szabadalmat nyernek, de ezek többnyire csak «papiros-szabadalmak», a melyeknek csak szinleges léte van addig, míg azokat meg nem támadják. A külföldi anterioritások alapján támasztott felszólalások és megsemmisítési perek tapasztalat szerint, többnyire czélt érnek; de ha nem végződnek is sikerrel, akkor sem azért, mintha a találmány absolute új volna, 282
