Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
19 hanem mert szabadalmi hatóságaink kegyelme végtelenül nagy, vagy mert a felperes nem kutatott anterioritások után oly nagy és költséges apparátussal, mint kellett volna. A ki a magyar szabadalmi lajstrom anyagát ismeri, megszokhatta, hogy míg a külföldről jövő bejelentések túlnyomó része nagyiparosoktól és szakbeli feltalálóktól származik, addig az eredeti magyar bejelentéseknek — az elektrotechnikai szakot és még néhány specziális magyar iparágat kivéve — csak csekély töredéke ered szakemberektől. A bejelentéseknek igen jelentékeny része a szakmától távol állók köréből származik, a kiket nem a kísérlet és tapasztalat, hanem a feltalálói ihlet tett feltalálóvá. Szomorú valóság — de helyesebb ezt konstatálni, mint elhallgatni — hogy a magyar honosok szabadalmának túlnyomó része existencziáját csak annak köszönheti, hogy nem áll senkinek az útjában s a megsemmisítési pert az ilyen többnyire csak azon a réven kerüli ki, mert nem akad, a ki érdemesnek tartaná egy ilyen per költségeit és esélyeit meg- koczkáztatni. A szabadalmi lajstrom gazdasági állapotainknak hü tükre e tekintetben, de az ipar maga, minden tükör nélkül még többet láttat ezekből a jelenségekből. Járjuk sorra gyárainkat, a melyek üzemében szerep jut a szabadalmaknak és azt fogjuk tapasztalni, hogy a gyakorlatban bevált, igazán értékes szabadalmaknak csak igen elenyésző része magyar eredetű, hogy valósággal ritkaság számba megy az eredeti magyar szabadalom, s hogy a gyárosok e czímen a külföldnek jelentékeny tributumot fizetnek. A lesújtó conclusió mindebből az, hogy egész szabadalmi jogrendszerünk mai mivoltában egyike azoknak az intézményeinknek, a melyekkel a külföld példáját félig naivságból, félig hiúságból utánozzuk a nélkül, hogy megfelelő gyakorlati hasznát is látnok. Ha tehát a szabadalmi jog reformjáról komolyan akarunk gondoskodni, akkor legeslegelső feladat gyanánt az jelentkezik, hogy a találmányi újdonság mai scholasticus 'fogalmát kicseréljük az újdonságnak oly rendszerével, a mely tényleges gazdasági állapotainknak és hátramaradott iparunk mai stádiumának megfelel. 283 V
