Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
17 haladja. De ha azt meg nem haladja, akkor a mai tételes szabadalmi jog szempontjából — értéktelen! Hiába produkált a feltaláló olyat, a mi az illető magyar iparág aktuális stádiumában új és eredeti: az állam ezt a szellemi munkát, az ilyen gyakorlati eredményt nem honorálja, a törvény oltalmában nem részesíti. A törvényhozónak rideg álláspontja az — hogy neki ilyen találmány nem kell — ilyenért ne törje magát senki. Olyan találmányra van szükség jelen jogunk szempontjából, a milyet «a világ még nem látott». Emberi számítás szerint tehát teljességgel elképzelhetetlen, hogy mai szabadalmi jogrendszerünk révén az ipari termelés terén azokat az országokat, a melyek bennünket túlszárnyaltak, valaha utolérhessük, mert hiszen a külföldi ipar is folyton fejlődik és így a távolság köztünk és a külföld között — a külföldi agy produktivitásának azonosságát feltételezve — soha sem csökkenhet. A helyzet signaturája tehát röviden ez: azt a haladást, a mely a külföld fejlettebb iparának nyomába vezetne, a törvény visszautasítja; olyan ugrást pedig, amellyel a külföldet egyszeriben túlszárnyalhatnék, a gyakorlati élet nem produkálhat. Tannak ugyan esetek, a mikor egy ú. n. «isteni szikra» pattan ki a feltaláló agyából és szakítva ösmereteink minden korlátjával uj perspektívát nyit az álmélkodó világnak. Bármily nagy jelentőségűek legyenek is az ily találmányok, azok oly ritkák, hogy ilyenekkel nem volnánk képesek a szabadalmi jogintézményt táplálni; évekig vagy évtizedekig leshetne a szab. hivatal egy-egy ilyen természetű bejelentésre. De ha már meg is szülemlett egy-egy ily találmány, az egészen új alapelv igazi értéke csak a gyakorlatban próbálható ki. Az első kiviteli formák többnyire tökéletlenek, sőt használhatatlanok; csakis a gyakorlati élet tapasztalatai nyomán eszközölt szakadatlan aprólékos csiszolások és javítások lánczolata vezet addig, hogy az új és nagyszerű felfedezésnek az ipar jelentékeny hasznát is látja. Szabálynak tekinthetjük tehát a találmányokra nézve — a mely szabály alól csak ritkán van kivétel — hogy azok a meglevőből úgy hajtanak ki, mint a gallyak a fatörzsből. 249 2 281
