Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
6 Az első lépés, a melyet előre teszünk, mindig egy új anyagnak vagy egy régi anyag új tulajdonságának, vagy több anyag egymáshoz való viszonyának, vagy egy tisztán elméleti tételnek, egy természettani igazságnak a felfedezése. Az ilyen felfedezés nem találmány, nem részesül a szabadalmi jogrend támogatásában. Nem jutalmazza a törvény a kutatót, a ki talán egy lángelme minden erejét, egy emberélet odaadó munkáját hozta áldozatul, bár a haladás útját megnyitotta, vagy kiszélesítette. És nem teszi ezt semmiféle törvényhozás sem. Miért ? Nem mintha nem találnék ezt szükségesnek, vagy elvben helyesnek, hanem egyszerűen azért, mert a kivitel módját, a politikai, vagy a jogi tudomány nem találta még meg. A társadalmi elismerésen kívül nem rendelkezünk eszközzel az elméleti kutatás előmozdítására. Ki az, a ki egy új tétel igazságát és az igazságnak akár elméleti, akár gyakorlati horderejét elbírálni, vagy pláne pénzértékben felbecsülni volna képes ? A szabadalmi jognak azt az elvét, hogy a találmány hasznát egy ideig kizárólag a feltalálónak biztosítja és őt ezáltal megjutalmazza, e téren tehát nem lehet alkalmazni. Az összes tételes szabadalmi törvények a tudományos tantételeket tényleg ki is vonják a szabadalmazható találmányok köréből. Röntgennek, a ki az ж sugarakat felismerte, nemde százszorta nagyobb az érdeme, mint annak a műszerésznek, a ki a már felismert természettudományi elvet különféle czéloknak - szolgáló műszerek konstruálásával értékesíti?! A szabadalmi jogtudomány a babért mégis a műszerésznek, nem Röntgennek nyújtja, nem mintha amannak érdemét többre tartaná, hanem mert nem talál rá módot, hogy emezt tüntesse ki. Mert mit is érne tudósunk azzal, hogy ha tantételét csak ő hirdetné, vagy csak ő demonstrálhatná ? Ellenkezőleg abban van nagy erkölcsi érdeke, hogy a nyilvánosság szárnyára vegye nevét és tudományos hírnevét minél szélesebb körben terjessze el. Viszont tovább menni és egy tantételre oly értelemben adni szabadalmat, hogy a feltaláló számára biztosítjuk az álэто
