Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Navratil Ákos: A szövetkezetekről szóló törvénytervezet [244., 1905]
28 hatnám, hivatalos magyarázata, nemkülönben a német 1868. és 1871-ik törvények szelleme úgy látják, hogy a tagok érdekeinek előmozdítása forog fenn akkor is, ha a szövetkezet nem tagokkal köt ügyleteket, s így szentesítik a nem tagokkal való ügyletkötést. Feledik, hogy ezzel a szövetkezet kritériumává a tagok érdekeinek előmozdítását tették, holott ez minden kereskedelmi társulásnak a közös jellemvonása. A szövetkezet spe- cificuma éppen a kölcsönösség, a mutualitás, a mely a szövetkezet definitiójába kereskedelmi törvényünkben is belekerült és az előttünk fekvő javaslatból sem maradhatott ki, s a mi miatt éppen nem tartanám helytelennek, ha valaki a szövetkezeteket elvileg is kizárná a kereskedelmi társaságok sorából. A mivel mellesleg mondva, — ha ez nálunk már rég megtörtént volna, sok zavarnak és bonyodalomnak vették volna elejét. Ezt az elvet kell a szabályozásnak nemcsak a meghatározásokban, hanem a dolog érdemében is megvalósítani. Az persze más kérdés, hogy ez az elv mereven keresztül- vihető-e a részletekben is. A mi szövetkezeti életünk, de a külföldi szövetkezeti törvényhozás is a mellett bizonyít, hogy a szabályozás engedményeket kell, hogy tegyen a szövetkezeti alakban társulok egois- musának, hogy a szabályok a szövetkezetek működésének olyan kört biztosítsanak, a melyen belül a szövetkezők a maguk egyéni érdekeiket lehetőleg kielégíthetik. De viszont éppen a külföldi törvényhozás (angol, német) fejlődése bizonyít a mellett, hogy az ideál irányában való haladást hirdetni nem képtelenség. A szövetkezetek üzletköréről rendelkező szakasz most tárgyalt főszabálya mellett második bekezdésében mint kivételt állapítja meg azt a nem kevésbbé fontos szabályt, hogy a hitel- és a fogyasztási szövetkezetek általában véve üzletüket nem tagokra ki nem terjeszthetik. A javaslat indokolása itt nagyon helyesen mondja, hogy a szövetkezeteknél ezt a rendelkezést «indokolja az a körülmény, hogy az üzletkiterjesztés korlátlan szabadsága nálunk oda vezetett, hogy a hitel- szövetkezetek gyakran közönséges bankok, illetve takarékpénztárak jellegét öltötték fel magukra, melyeknél az a czél, hogy a tagok minél olcsóbb hitelben részesüljenek, teljesen háttérbe 28
