Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Zsitvay Leó: A büntető törvénykönyv novellája [248., 1905]
Zsitvay Leó: T. Teljes-ülés ! Azt hiszem és a hangulatból Ítélve talán állítani is merem, hogy indítványomnak az a része, a mely propositióimnak tárgyalási módját illeti, valami nagyobb ellenvetésre nem talál, de abból kell kiindulnunk, hogy teljes ülésünk mint olyan sem szavazattal, sem másként nem dönthet, tehát határozatot nem hozhat. Ennélfogva talán méltóztatik megnyugodni abban, hogy mindazt, a mit itt az eljárási alakszerűségre és annak orgánumára s ezen organum szervezetére nézve előadtam, a választmány elé terjeszszük és az döntsön azután a miként felől. Ha ezt így méltóztatik elfogadni, akkor a választmányban, ha esetleg van oppoziczió, az is érvényesülhet újból, mert a választmánynak kétségtelenül van joga dönteni. A mi előadásom tartalmát illeti, hallottam egy-két észrevételt, a melyeket talán szabad egész szerényen rektifikálnom. Illés Károly igen t. barátom azt állítja, hogy azok a visszásságok, — megengedem, hogy itt kissé színes képeket használtam — a melyeket a börtönrendszerre vonatkozólag felhoztam, nem a törvénynek, hanem az intézetben divó bánásmódnak és szabályoknak következménye. Bocsánatot kérek, ez igenis а III. fejezetben leirt börtönrendszernek, másrészt az egyes büntetendő cselekményekre nézve megállapított büntetési nemeknek következménye és ha kissé utána méltóztatik nézni a német birodalmi jogirodalomban, meg fogja találni, hogy még oly áramlat is van, hogy az ilyen családi tragédiákban elesett alakok számára, az úgynevezett halálokozati vagy emberölési esetekben, a melyek bizonyos tragikus motivumo 262
