Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Zsitvay Leó: A büntető törvénykönyv novellája [248., 1905]
T. Teljes-ülés! Uj eszmék forrongnak az egész világon s a büntetőjog terén is egészen új gondolatok járják át az embereket. A müveit nyűgöt államai nem késnek kivenni részüket a törvényalkotás terén sem e mozgalomból. Az a régi harcz, a mely az akaratszabadság és a determinizmus terén s a kettőnek egymás közti viszonyában az embereket századok óta foglalkoztatta, a büntető jog terére néhány évtized óta sokkal erősebben csap át, mint az bármely korban észlelhető. És el kell ismernie mindenkinek, a ki csak egyszer is gondolkodott pár pillanatig a büntetések jogalapja és mérve felett, hogy minden büntetés alapját és mértékét egyaránt az fogja megállapítani: minő mértékben hatott közre a cselekmény elkövetésében az egyén akarata és az egyén bűne; hol van szó javíthatatlanságról és hol arról, hogy egy embert ki kell zárni a társadalomból azért, mert rossz, vagy azért, mert a társadalmi életre képtelen. A midőn ezen eszmék már egész határozott alakban forrongnak, a mint azt már többé-kevésbbé magunk között is láthatjuk, de sajnos sokkal kisebb mértékben mint nyugaton, akkor egy olyan előkelő testületnek, mint a minő a magyar jogászegylet — különösen a midőn azt látja, hogy az egész ország bizonyos tájékozatlanságban van ezen eszmék felől — teljesen elzárkóznia minden reform elől s az elől, hogy ezekről felvilágosítsa az országot és a törvényhozást, a mely nagy részben, sajnos, laikus és a dologhoz kevéssé értő emberekből áll (Halljuk!) elzárkóznia az elől, hogy ezeket felvilágosítsa, útmutatást adjon, kezdeményezésével megmutassa az irányt, a melyben a reformok terén haladni kell, nem szabad és nem lehet és azért Dr. Bernolák Nándor: 259
