Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Zsitvay Leó: A büntető törvénykönyv novellája [248., 1905]
24 bizonyos fokú csodálkozással hallottam azt a felszólalást, hogy mivel az eszmék még nem értek meg teljesen, új törvények alkotására nem jött még meg az idő. Azt hiszem, hogy igenis itt az idő, mert ha az eszmék még nem is alakultak ki olyfor- mán, hogy mathematikai pontossággal állanánk szemben, de annyira igenis kialakultak, hogy a gyakorlati élet bizonyos követelményeivel már számolhatunk. Láttam, olvastam, tanultam azon törvényeket és javaslatokat, a melyek az újabb eszméknek már megállapodott részeiből kivánják levonni a gyakorlati konzequencziát. Méltóztassék csak elfáradni az Erzsébetváros külső részeibe, aPerenczvárosba, sőt a Belvárosnak egy pár utczáiba is és méltóztassék benézni azokba a nyomorult szűk lakásokba, a hol fényes nappal szerény petróleum-lámpa mellett dolgozik a család 4—5 tagja és akkor tessék felelni a kérdésre, hogy vájjon rosszakarat vezeti-e azt az embert, a ki onnan végső nyomorában és elkeseredésében lopni indul, vagy olyan cselekményt hajt-e végre, a melynek erkölcsi jellegét megitélni nevelésbeli hiányainál, viszonyainak szorultságánál fogva egyáltalán képtelen. Azt hiszem, hogy az utolsó évtizedek nagyon is ráirányították a figyelmet a determináló tudománynak egy hatalmas csoportjára; ezen tudományokkal szemben a büntető törvényhozásnak is el kell foglalnia a maga álláspontját, a melyre rámutatni nem a minisztérium hivatott, a mely elvégre is csak végrehajtó hatalom, maga a törvényhozás sem hivatott reá, hanem hivatott az a tudomány, a mely előre látja a jövőt, a mely azért foglalkozik a múlttal, hogy levonja a jövőre nézve a konzequencziát; hivatott a gyakorlati élet, a bírói és ügyvédi kar; hivatott az ember, a ki látja az élet viszonyait és levonja a jövőre vonatkozó konzequencziákat. Talán szerénytelenség, ha ily kérdésben felszólalok, de felbátorított erre az ellenkező iránybani felszólalás és a legnagyobb örömmel pártolom az előadó úr nagybecsű és Magyarország legközelebbi jövőjére nézve rendkívül nagy befolyásúnak nevezhető indítványát; óhajtom azt, hogy a jogászegylet megbeszélje, tárgyalja, vitassa, hogy minő irányban kell állást foglalni ezen új eszmékkel szemben és egyúttal rámutasson a törvénykönyv hiányára is. Mert abban, a mint 260
