Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
105 jából is helytelen és retorzióra okot adó intézkedése a tervezetnek, mely a külföldieket úgy az alapításból, mint az igazgatóságból kizárja. Az teljesen közömbös körülmény, valakinek egyéni, erkölcsi megbízhatósága, de főleg anyagi megbízhatósága szempontjából, hogy valaki külföldi-e, vagy sem. A garancziának abban kell rejleni, hogy ellene a felelősség szükség esetén birói úton is érvényesíthető legyen, ez pedig csak akkor történhetik meg, ha annak az alapítónak megfogható vagyona vagy jövedelme van. Mert ellenkező esetben külföldön magyar honpolgár ellen sem hajthatjuk végre azt az ítéletet, a melylyel a felelősséget érvényesíteni lehet. Egy másik, nézetem szerint hibás, de főleg nagyon homályos pontja a tervezetnek a szövetkezetek feletti felügyeletről rendelkező fejezetben foglalt 71. és 72. §. Nevezetesen a tervezet 71-ik §-a igy szól: «A czégbiróság jogai és kötelessége a területéhez tartozó szövetkezetek működését folytonos figyelemmel kísérni; a hozzá beterjesztett iratokat megvizsgálni; az előforduló panaszokat meghallgatni; azok alapján vizsgálatot indítani és ennek eredményéhez képest közgyűlést összehívni ; arra képviselőt küldeni és annak megtartásáig az igazgatóságot és felügyelő bizottságot felfüggeszteni». Látjuk tehát, hogy a tervezet szerint a czégbiróság feladata a beérkezett panaszokat meghallgatni. Sem a tervezet szövegében, sem annak indokolásában nem találok arra nézve a legkisebb indicziumot sem, hogy kit kíván ezzel a panaszjoggal a tervezet felruházni. Yajjon a tervezet ezen panaszjogot olyan széles körben akarja-e megadni, — a mi. elismerem, hogy a szövetkezetek feletti ellenőrzésnek nagyon hatékony eszköze lenne. — hogy ez valóban egy akczió publika legyen, olyanféle, mint a minő a külföldi részvény- társaságokkal szemben a kereskedelmi törvény 216. §-ban van statuálva, avagy sem? Ha ezt akarja a törvény, ezt elvileg nagyon helyeslem, de akkor nagyon fontos és lényeges kautelák- kal kell ezen különben veszélyessé válható intézményt körülbástyázni, nevezetesen legalább is annyiban, hogy az alaptalanul panasztevő a költségekben marasztaltassék és hogy ezen panasz felett ne egyoldalúan, hanem az érdekelt felek meghallgatásával határozzon a bíróság. De ha a tervezetnek m
