Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
T. Teljes-ülés! Azon fényes plaidoyer után, a melyet Dr. Lévy Béla igen tisztelt barátom saját álláspontja mellett elvi szempontokból tartott, én, a ki teljesen osztom az ő álláspontját, csupán egész szárazon a törvénytervezet néhány olyan hiányának felsorolására akarok szorítkozni, a melyeket az eddigi vita során említeni nem hallottam. Az alapításra vonatkozólag hallottuk ugyan a t. előadó úr megjegyzését — és ez talán az egyetlen pont, a melyhez annak daezára hozzászólok, — de teszem ezt azért, mert úgy ő, mint Navratil előadó úr és az összes felszólalók e tekintetben elfogadják a tervezet álláspontját, mig én azt részemről nem osztom. — A szövetkezet a gazdasági élet egy alakulása. Az, a mit a szövetkezet alapítóitól a tervezet garancziaképen megkövetel, tisztán erkölcsi és morális garancia, holott a felelősség, a melylyel az alapítók a tagokkal és mindenkivel szemken viseltetnek, anyagi felelősség. Nézetem szerint tehát a helyes megoldás csakis az lehet, ha a tervezet a szövetkezet alapítását nem morális garanciáktól, hanem igenis a szövetkezet czéljainak megfelelőleg, anyagi garancziáktól teszi függővé. Hogy egész rövid és preczíz konklúzióval éljek, nézetem szerint csakis az olyan szabályozás lehet helyes, a melyben ki- mondatik, hogy szövetkezetét csakis olyan egyén alapíthat, a ki ebben az országban ingó vagy ingatlan vagyonnal bir, vagy a kinek legalább bizonyos meghatározandó rendszeres, minimális jövedelme van. Ha az alkotandó törvény e tekintetben garancziát tartalmaz, akkor felesleges lesz a jogegyenlőség szempontjából, de talán a nemzetközi szerződések szempontDr. Oláh Dezső: ba
