Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
101 Hitelszövetkezet revizionalis működése tényleg megfelelő. Ha tehát a törvény garencziákat állít fel azon központok tekintetében, a melyeket a revízió jogával felruház, akkor ez ellen kifogás nem volna emelhető. Ilyen garanczia mindenekelőtt: hogy ha a központ revideál is, a bíróságnak mégis mindig módjában legyen hozzászólni s a revíziót, ha szükségesnek tartja, a maga hatáskörében eszközölni. Eendkivül fontos továbbá azon jogelvnek kimondása, a melyet a német Reichsgericht egy érdekes határozatával megállapított, hogy t. i. a központ a revizionalis kötelesség elhanyagolásával okozott kárért felelős. Ha ugyanis a központra nézve a revízió nem csupán nobile officium, hanem jogi kötelesség, a melyért valósággal felelős, ez a megbízhatóságát csak növeli. A törvény- hozásnak továbbá meg kellene határoznia a revízióra alkalmazott közegek előképzettségét. Yégül kívánatos volna, hogy gondoskodás történjék az iránt, a mi nálunk ma csak csekély mértékben van meg, hogy a megfelelő szakismeretekkel rendelkező egyének száma szaporíttassék. Ezen előfeltételek mellett nyugodt lélekkel volna a revízió a központi szövetkezetek és egyletekre bizható. Természetszerűleg e szövetkezeti központoknak másként kellene megalkotva lenniük, mint ma. így pl. a központi szövetkezetnek pusztán szövetkezeti tagok lehetnének tagjai. Hiszen csakis megfelelő számú szövetkezet összeállása esetében lehet központról beszélni és annak megadni a közjellegét és hatáskörét. Az érintett hitelszövetkezeti uzsorára nézve teljesen osztom azt a nézetet, hogy á hitelszövetkezeteknek ép oly kevéssé van megengedve az uzsoráskodás, mint másoknak. E tekintetben én tovább megyek a tervezetnél és a 80/0-os kamat maximumra vonatkozó rendelkezéseket, minden tekintetben alkal- mazandóknak tartom a szövetkezetekre, tehát a 2%-os kezelési díj levonását sem tartom megengedhetőnek. Az az aggály, hogy a szövetkezetek átalakulnak részvénytársaságokká s igy folytatják az uzsorát, tárgytalan, hiszen teljesen ki van zárva, hogy a részvénytársaság a megengedettnél nagyobb kamatot vonjon le. Lehet, hogy túlságos szabadon értelmezem az 1883: XXV. tczikket, de nézetem szerint akkor, a midőn a 219
