Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
102 kölcsönnek egy bizonyos részét visszatartják részvények vételére, a midőn tehát, látszólag formailag kettéválasztott, de érdemben összetartozó két ügylet kombinálása útján az adós kevesebbet kap, mint a mennyinek visszafizetésére magát kötelezi, a bíróság a tényállást a maga egészében fogja mérlegelni s az ily ügylet uzsora jellegét meg fogja állapíthatni. A mint továbbá a szövetkezet, az alapon hogy szövetkezet, sem több sem kevesebb szabály vagy korlát alatt nem állhat, mint más szervezet, ezen kérdésben is a tárgyi jog szabályai minden megkülönböztetés nélkül alkalmazandók. — A tervezet azonban nem találta meg e kérdés szabályozásának a kellő módját, a mennyiben az által, hogy megadja a tagoknak a bármely perczben való kilépés, visszafizetés lohetőségét, oly nehézségeket létesített, a melyek a 8%-nál kevesebbet szedő szövetkezetekre nézve is veszedelmesek és más úton, különösen az üzletrész és tartozás kombináczióinak kellő határok közé szorítása által helyesebben lett volna szabályozható. Dr. Éber tagtársunk felszólalása végén helyesen utalt arra, hogy hiszen ezen szövetkezetek nem azért szednek és szedhetnek oly magas kamatot, mert ez nekik passziójuk, még kevésbbé azért, hogy 4—500 embert a magas kamatszedés űltal tönkretegyenek, hanem azért, mert a személyi hitel nálunk nagyon drága. Túldrága még a központi hitelszövetkezetnél is, habár igen nagy állami támogatásban részesül. Ha pedig a központi szövetkezet csak drágán adhatja a hitelt, és nem kétlem, hogy a mai szervezet mellett olcsóbban nem is adhatja, akkor nem lehet olyan nagyon rossz néven venni más intézetektől, hogy azok valamivel drágábban, sőt némely esetben még valamivel olcsóbban is adnak kölcsönt, mint maga a központi szövetkezet. Ez indokolja azt a rendkívül helyes és életre való indítványt, a melyet dr. Éber tagtársunk terjesztett elő, hogy t. i. gondoskodni kellene egy oly szémélyi hitelszervezetről, a mely a jogosult komzumptiv kölcsön czéljait szolgálja. Azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ilyen intézetünk van is, a központi hitelszövetkezet. Nem igazságos, hogy a központi szövetkezet csakis bizonyos szövetkezeteket vehet fel tagjai körébe és meg kellene nyitni ezt a központot minden szövetkezet részére. Ha a törvény azon he220
