Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
90 nem tartozik, mert ők megvédik érdekeiket úgy, a hogy tudják és akarják, de nem lehet arra hivatva a törvényhozás, hogy érdekeiket kényszereszközökkel védje meg. A mi a másik szem- pontot illeti, Sugár Ignácz t. tagtárs úr főképen azért tartja ezt helytelennek, mert, mint mondja, azért kap adókedvezményt és állami hitelt a szövetkezet szóról-szóra ezeket mondta — hogy csak tagjainak adhasson el. Az adókedvezményt az 1881-iki törvény adja meg s igen helyesen és helyt állóan direkte azon feltételhez köti, hogy a szövetkezet üzletköre csak saját tagjaira terjedjen ki. A mi pedig az állami hitelt illeti, én nem tudok róla, hogy állami hitelt élveznének; ez lehet, hogy úgy van, lehet, hogy nincs így, de ez a tervezet állami hitelt nekik nem biztosít; én olyan törvényt, a mely nekik állami hitelt biztosítana, nem ismerek, én tehát ezen kérdéssel pusztán ilyen odavetett szó alapján foglalkozni képes nem vagyok. Marad tehát argumentum gyanánt az, a mit a törvénytervezet szerzője felhoz, s a mit Sugár tagtárs úr meglehetősen kiélezett, t. i. a kiskereskedésnek érdekei. E tekintetben is csak a múlt ülésen kifejezett nézeten vagyok, hogy ez meggyőződésem szempontjából elegendő argumentum egy törvényes tilalom meghozatalára nem lehet. A kereskedők véleményem szerint semmiféle jogot arra nem szereztek, hogy rajtuk kívül más kereskedők más kereskedelmi formá- cziók üzleteiket ne folytathassák; én az ő részükre semmiféle monopóliumot fennállónak nem látok és ha a modern élet folyamata létrehoz olyan gazdasági alakulatokat, a melyeket elegen tartanak jónak arra, hogy létesítsék és ha ezen alakulatok azután tönkre is teszik ezen kiskereskedők létérdekeit: én nagyon sajnálom ezen kiskereskedőket és azt, hogy a gazdasági élet előhaladása áldozatokat igényel, de azt hiszem, hogy ehhez hozzá lehetünk szokva és ezen ily erőszakos módon segíteni nézetem szerint nem lehet. Azt hiszem, hogy teljesen megáll az a példa, a melyet Dömötör tagtárs úr a részvény- malmokra és molnárokra nézve felhozott, a mire nézve nem tekintem irányadónak azt, hogy részvénymalmok és hogy azért tették tönkre a többi malmokat, de irányadónak tartom példáját abból a szempontból, hogy a mint a törvényhozás nem tartotta szükségesnek és megengedhetőnek a gazdasági élet 208
