Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
91 eddigi fejlődése során azt, hogy a létező gazdasági existencziá- kat a törvényes tilalmak árán megvédelmezze az élet továbbfejlődése ellen : azonképen véleményem szerint itt sincs arra ok. Azt hiszem, hogy mindezen félelmek nagyon túloztatnak; nézetem szerint egy agilis, ügyes, kereskedelmi érzékkel biró kiskereskedő mindig meg fog birkózni egy ilyen fogyasztási szövetkezet versenyével, a melynél a subjektiv érdek a vezetésben soha sem lehet meg olyan mértékben, mint a kiskereskedőknél. De elvégre, ha lesznek olyan kiskereskedők, a kiket ez tönkre tesz, nézetem szerint ezek ezt csak a gazdasági folyamatnak tulajdoníthatják és a törvényhozástól jogosan védelmet nem igényelhetnek. Mert irányadónak azt tekintem, hogy ahhoz, hogy a törvényhozás valamivel szemben tilalmat állítson fel, sőt hogy ezt büntető szankczióhoz fűzze, vagyis ahhoz, hogy valamely cselekményt bűncselekeménynek minősítsen, nélkülözhetetlen kellék, hogy az a cselekmény a jogrendbe, jogos érdekekbe ütközzék, már pedig azt nem vagyok képes belátni, hogy mennyiben ütközik a jogrendbe az, hogy egy fogyasztási szövetkezet nem tagoknak elad, vagyis ugyanazt teszi, a mit mindenféle más kereskedő is megtesz. En a tervezet alapján a kiskereskedők vagy más kereskedők érdekeinek szempontjából azt az álláspontot elfoglalni nem tudom, hogy büntetendő cselekménynyé minősítsen a törvényhozás olyan üzleti tevékenységet, a mely ezen fogyasztási szövetkezeteken kívül mindenki másnak szabad; a mely senkinek jogosan szerzett érdekeibe bele nem ütközik és a közérdeket semmiféle módon nem sérti. És irányadóul tekintek még egyet, a mit talán szabad lesz azon vádbeszéd után — hogy így mondjam — a melyet Sugár tagtárs úr a kiskereskedők érdekében elmondott, konstatálni. Elvégre a mi gazdasági életünkben mindenféle gazdasági szervek, intézmények létesítését tapasztalhatjuk, de vajmi ritkán tapasztaltuk az oly gazdasági intézmények létesítésére irányuló nizust, a melyeknek alapja az altruizmus. Ezen fogyasztási szövetkezeteket, akármilyenek hatásaikban, kétségtelenül az önzetlenség hozza létre; ezekhez senkinek önző magánérdeke nem fűződik és akkor, azt hiszem, hogy büntető jogi tilalom alá vonni és büntetőjogi cselekménynyé minő sí 209
