Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
egész röviden akarom jelezni, hogy nézetem szerint azon tilalmak, a melyek a tervezetnek 79—80 §-aiban foglaltatnak, messzebbre mennek, távolabbi célt érnek el, mint a minő czélt a tervezet szerzője szem előtt tartott akkor, a midőn a tervezet ezen szakaszait beiktatta. Legalább úgy veszem észre, mert a tervezet indokolása azt mondja, hogy ezen megszorítások czélja az, hogy a korona-szövetkezetek is kénytelenek legyenek oly üzleti feltételek mellett dolgozni, mint azon hitelszövetkezetek,, a melyek hivatásukat önzetlenül teljesítik. Azt hiszem, hogy a tervezet ezen most említett rendelkezései, a melyek kamatlábtilalmat, az üzletrészekkel való összeköttetés tilalmát, a kezelési dijakra vonatkozó tilalmat tartalmaznak, de különesen azon rendelkezések, a melyek az igazgatósági tagoknak tantiém- jeit felfelé igen érzékenyen korlátozzák, nem ezen eredményre fognak vezetni, mert hiszen azoknak, a kik ezen korona-szövetkezeteket alkották, legtávolabbról sem lebegett czélképen szemeik előtt az, hogy olyan altruisztikus hitelszövetkezeteket: létesítsenek, mint a melyeknek elérését itt a tervezet célképen kontemplálja. Ha azt akarjuk ezzel elérni, hogy olyan egyének,, a kik üzleti célból és saját érdekeik szempontjából — egészen addig, míg ezen törvénytervezet törvényerőre nem emelkedik — egészen helyes és jogos módon alapítottak olyan intézményeket, a melyek nekik épen ezen tilalmakkal szemben álló üzleti politika folytatása által kenyeret és megélhetést biztosítsanak, egyszerűen lemondjanak ezen kenyérről és a tervezet szerzőjének nemes intencziója szerint egy altruisztikus tevékenységre fognak áttérni: azt hiszem, hogy erre számítani és ezt mint lehetőséget szem előtt tartani, alig lehet. A mi ezen tervezetben foglalt tilalmakban a korona-szövetkezetek ellen szabályozva van, az nézetem szerint itt a fővárosban a korona-szövetkezeteknek további működését egyszerűen lehetetlenné teszi. Ez nem rendszabályozása, hanem egyszerűen elgázolása, eltiprása ezen korona-szövetkezetek 95%-ának. Én e fölött búsulni nem tudok, mert azt tartom, hogy az olyan közgazdasági intézményeknek, a melyek az ily tilalmak életbe léptetése esetén nem képesek fennállani, semmiféle létjoguk nincs és mindnyájunknak, tekintet nélkül arra, hogy van-e valakinek hozzáfüződő magánérdeke vagy sem, leghőbb vágya 86 i 20i
