Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
83 soha sikereket elérni nem képes. Ha ez az elv általánosságban felállítható, és ha állt ez a tétel különösen Németországban a most említett konkrét esetben, akkor azt hiszem, hogy fokozott mértékben áll ez azon revízióra nézve, a melyet ez a tervezet meg akar valósítani, mert hiszen itt mindazon előfeltételek, a melyek a német jelzálog-bankokkal szemben létesített revíziónál kedvező értelemben fennforogtak, teljes mértékben hiányzanak. Itt nem egynéhány nagy intézményről, hanem ezrekre elszaporodó kis szövetkezetekről van szó; a közgazdasági életnek olyan kis szerveiről, olyan kis gazdasági intézményekről, a melyek egy intenzív revízió költségeit, a melyeket a tervezet reájuk hárít, természetüknél fogva elviselni nem képesek, de azonfelül be kell vallanunk, hogy bizony miná- lunk olyan szakképzett, objectiv és feladatuk magaslatán álló szakközegek közreműködésére, mint a milyenek ilyen nehéz és kényes feladat betöltésére szükségesek, számítani nem is lehet. Már pedig véleményem az, hogyha ezen szövetkezeteket minden állami revízió nélkül hagyjuk, és engedjük, úgy mint ma történik, saját autonom felügyelő-bizottsági szervezetük felügyelete alatt működni, akkor kétségkívül előfordulnak visszaélések, csakhogy akkor az, a ki ezen visszaélések hátrányát szenvedi, legalább is nem vethet az állam- hatalomra; nem hozhatja fel szemrehányásképen az állammal szemben azt, hogy ez quasi morális obligót vállalt ezen szövetkezetek ügykezeléséért akkor, a midőn azoknak közvetlen revízióját állami feladattá tette, míg ellenben azon kis emberek, a kik ilyen állami revízió mellett működő szövetkezeteknél fogják pénzüket veszíteni, vagy lényeges érdekeiket veszélyeztetve látni, joggal fogják az állam szemére vetni, hogy akkor, a midőn ezen szövetkezetek állami revíziójára vállalkozott, elvállalta a morális obligót ezek ügykezelésének tisztaságáért, és azt hiszem, hogy ha ezen hitük és reményük nem fog beválni, a mint hogy nem fog, csak az állam presztízse fog szenvedni, a mit, azt hiszem minden erőnkből elhárítani szükséges. Ezenfelül azonban a revíziónak a tervezet által felhozott egyik módja sem alkalmas a revízió eszközéül, az az általános elvtől eltekintve sem tekinthető tehát sikerültnek. 201 6*
