Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
78 van szó. Ez azt mondja, hogy bármely érdekelt fél vagy a közigazgatási hatóság megkeresésére biróilag feloszlatandó a szövetkezet, ha működését az 1. §-ban megjelöltektől elütő czélokra terjeszti ki és a jelen törvény rendelkezéseit ismételt büntetés daczára megszegi. Ha tehát az üzletben alkalmazott boltossegéd az igazgatóság tudomása nélkül mondjuk a szövetkezet elleneseivel összejátszva, kétszer vagy háromszor idegeneknek árusit, a szövetkezet elleneinek megadatik a jog, hogy az illető szövetkezetei feloszlattassák. Azt hiszem, ez végletekig való vitele a jogi consequentiáknak. Mert részemről nem találok olyan nagy poenalitást abban, ha esetleg egy-két idegennek is elárusítanak, hogy ezért feloszlathatok legyenek a szövetkezetek. Van ebban a szakaszban még egy másik nagyon elasztikus kifejezés: «bármely érdekelt fél.» A konkur- rencziánál fogva minden szatócs érdekelt félnek tartja magát és folytonosan feljelentésekkel zaklatja a szövetkezetei és nem lehet majd megértetni vele, hogy «érdekelt fél» alatt a törvény azt érti, a kinek ügyletéről történetesen szó van vagy különösen a szövetkezeti tagokat, de az extraneus és ;a konkurrens szatócs a törvény értelmében nem érdekelt fél. E tekintetben a törvény világosabb szövegezését kívánnám és a tagokra korlátoznám ezen feljelentési jogot. A törvénytől búcsút véve most még csak az előadó úrnak némely megjegyzésére kívánok reflektálni, különösen az adókérdés tekintetében. Készemről is helyesnek tartom, hogy ha már a szövetkezeti kérdés en block, egész terjedelmében felvettetik, akkor az adóügyi relatiók is tisztáztassanak és e tekintetben teljesen egyétértek az előadó úrral, sőt a t. előttem szólóval is, mert a szövetkezeteknek pusztán azért, mert szövetkezetek, semmiféle adókedvezményt nem adnék. A szövetkezetek is kereskedelmi társaságok, a melyek ügyfeleiknek, illetőleg tagjaiknak anyagi hasznára törekszenek, tehát ugyanazon adóztatás alá esnek, mint a többi kereskedelmi társaságok. Ez összefügg az állami kedvezmények kérdésével. Itt dis- tingválnom kell. Ha a szövetkezetek altruisztikus egyesületek, és csak a tagokra szorítják ügyleteiket vagy ha a tagjaiknak nyújtott anyagi előnyön kívül valamely népnevelő kulturális missiót is teljesítenek, akkor indokoltnak tartom az adó és 196
