Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
79 egyéb kedvezményt, de mihelyt kizárólag materialis érdekű működést fejtenek ki, megvonandónak tartom tőlük az állami kedvezményt. Van azonban eset arra, hogy az állam saját, mondjuk népboldogító vagy felsegélyező akcziójának integráns részeként használja a szövetkezeti formát, mint pl. a ruthén akczió alkalmával. Ez a szövetkezetek ellenségeinél visszatetszést szült, nevezetesen a kereskedelmi kamarák soproni nagygyűlésén megbeszélés tárgyává tétetett és nehézményezték azt, hogy itt a szövetkezeteknek túlságos állami kedvezmények nyujtattak. Csakhogy szem elől tévesztik a kamarák, hogy itt nem a szövetkezeteknek nyujtatott állami kedvezmény, hanem a ruthéneknek; itt az állam saját czéljait szolgálta a szövetkezeti formával és ilyen kivételes alkalomból az egész szövetkezeti intézmény és az ország összes szövetkezetei ellen kirohanást intézni, vagy ezt a kivételes alkalmat még csak felpanaszolni is méltánytalan dolognak tartom. Áttérek felszólalásom utolsó részére, a szövetkezeti intézmény továbbképzésére. A szövetkezeti törvény e tekintetben előnyös újítást tartalmaz, a mennyiben a szövetkezeti központokat, melyeket nálunk is a kereskedelmi törvény intézkedése nélkül az élet teremtett meg, elfogadja és törvényhozási intézkedés tárgyává teszi őket, bizonyos szerepkörrel, functió- val látja el. Nagyon kívánatosnak tartom ezen autonom szerkezet továbbképzését és pedig azon sajátságos, sajnálatos és specziálisan magyar viszonyoknál fogva, hogy a szövetkezetek ez idő szerint nem lelik hónukat e hazában. Be vannak osztva kényszerítő törvény alapján kereskedelmi kamarák kebelébe ; űzetik a tagsági díjakat és ezen kereskedelmi kamarák az utolsó félesztendőben nem találtak maguknak szebb hivatást, mint azt, hogy hol denuncziálják a szövetkezeteket, hol pedig szövetkezetellenes mozgalmakat vezetnek. Ez nagyon perverz helyzet s ez nem is maradhat így tovább, a szövetkezeteknek meg kell teremteniük saját autonom érdekképviseleti szervezetüket és ki kell vonni azt a kereskedelmi kamarák hatásköre alól legalább azon időre, mig a kereskedelmi kamarák a felfogás azon magaslatára jutnak, a melyen belátják, hogy a szövetkezetek épen olyan jogú kereskedők, mint a részvénytársaságok és a kereskedelmi kamarák többi tagj ai. 197
