Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
77 magyarosodnának, hanem azért magyarosodnak, mert ezt foglalkozásuk hozza magával. A magyar társadalom 'zömével, a hatóságokkal és a nagykereskedelemmel mondjuk a commercialis emporiumokkal való szabályos érintkezés alkalmat ad nekik, sőt nemcsak alkalmat ad, hanem saját jól felfogott érdekükben kényszeríti őket a magyar nyelv elsajátítására. Ebből a szempontból én épen egy indokát fedezem fel annak, hogy a szövetkezetek a nemzetiségi vidékeken terjeszkedjenek, mert ha ezen szövetkezetek terjeszkedése útján az illető nemzetiségi idegen anyanyelvű nép bevonatik a commerciumba, a commercium révén az ép úgy meg fog magyarosodni, mint azon többi kereskedők, a kik szintén idegen anyanyelvűek voltak. Én a nemzetiségi politika szempontjából egyáltalán helytelennek tartom a nemzetiségek elszigetelését, hanem inkább a beolvasztás politikája mellett volnék, mert minél inkább fog az a nemzetiség a magyar társadalom és hatóságokkal commerciá- lis úton érintkezni, annál hamarabb fog megmagyarosodni. Áttérek ezek után ezen crudelis tilalomnak -— mert az idegeneknek való elárusítás tilalmát annak tartom sanctiójára. Az előttem szóló tagtárs úr felpanaszolta, hogy a törvény a német jogtól eltérőleg nem látta el sanctióval ezen tilalmat. De nagyon is ellátta, sőt a németektől eltérőleg a legszigorúbb sanctióval látta el. A 102. §. azt mondja, hogy az igazgatóság súlyosabb esetekben 2000 koronáig terjedhető büntetéssel sújtandó, ha jelen törvény vagy az alapszabályok rendelkezéseit meg nem tartja. A 64. §. pedig azt mondja, hogy az igazgatóság kereskedelmi meghatalmazottat állíthat az üzlet élére, nem prokuristát, hanem kereskedelmi meghatalmazottat vagy kereskedősegédet és ezeknek ténykedéséért úgy felelős, mintha maga intézkednék. Ezen 64. és 102. §§. értelmében, ha akár az igazgatóság tudomásával, akár annak tudomása nélkül az alkalmazott idegeneknek elárusít, 2000 koronáig terjedhető pénzbírsággal sujtatik az igazgatóság. A német szövetkezeti törvény 152. §-a beéri 150 márkával és csak az elárusító személyt bünteti, a magyar törvényjavaslat pedig 2000 korona maximumot ír elő és az esetleg ártatlan igazgatóságot sújtja. Sőt tovább megyek. Egy sokkal súlyosabb intézkedés van a törvény 83. §-ában, a melyben a szövetkezet feloszlatásáról 195
