Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
teket törvény által visszatartjuk attól, hogy idegeneknek is árusíthassanak, úgy attól tartok, hogy a törvényhozás fog létet adni a forma szerint kifejlődő Actiengreislerságnak, mert ha azon szocziálpolitikusoknak annyira szivén fekszik az, hogy a falu népét a commerciumba bevonják és a szövetkezeti forma erre alkalmatlanná tétetik, akkor mindenesetre fel fogják használni a részvénytársasági formát és részvénytársasági szatócs- üzleteket fognak alakítani. Akkor igazán nem tudom, hogy ki fog a jelenlegi szatócsosztály védelmére tendáló jogpolitikai bölcseség pártjára állani, mert ha a részvénytársaságokba bevisszük a méltányosság és a népies kultúra szellemét, azok épen úgy elfogják végezni a mosta szövetkezetek által teljesített missiót, mint maguk a szövetkezetek. A szövetkezetek kérdésével szemben szokásos jelszó még a nemzetiségi szempont hangoztatása. Nagyon sajnálom, hogy a kérdésnek ilyen oldalával is kell foglalkoznom, már csak azon szempontból is, mert magam is legjobban szerelném, hogy ha Magyarországon pusztán csak egy anyanyelvű emberek volnának. Azonban oly distinctiokat, a melyeket Navratil Ákos t. barátom a nemzetiségi kérdésnél magának megengedett, nem tartok helyénvalóknak. Nevezetesen ő seregszemlét tartott a jelenlegi szatócs generáczió felett és megállapította, hogy ezek ugyan nem kivétel nélkül jó magyarok, azonban azt mondja, hogy előlegezem nektek a bizalmat és azért favorizállak benneteket, mert ti alkalmazkodó képességgel birtok, meg fogtok magyarosodni. Én nem vagyok azon helyzetben, hogy a meg- magyarosodás erényét ezen osztálynak a többi nemzetiség rovására hitelezhessem. Én itt ebben a körben csakis tudományos szempontokból foglalkozhatok a kérdéssel. Tudományos, antropológiai szempontból pedig nem hinném, hogy a mai szatócs- generácziónak nagyobb alkalmazkodó képessége és nyelvtanulási talentuma volna, mint akár a felvidéki tótságnak vagy al- vidéki szerbeknek. Hogyha tehát a szatócsosztályban a magyarosodás tendentiája örvendetesen konstatálható, ennek más okai lehetnek. Azt hiszem, hogy nem tévedek, hogyha magára az illetők helyzetére és foglalkozási körére mutatok rá, mert nem hiszem, hogy ezen szatócsok, a kik történetesen német vagy lengyel anyanyelvűek, Petőfi vagy Arany János kedvéért 76 194