Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
57 A szűkre szabott idő következtében csak pár fontosabb tételre leszek bátor utalni és pedig azon sorrendben, a melyet maga a javaslat követ. Nem foglalkozom tüzetesebben azzal a körülménynyel, bogy (mintegy «Aufforderung zum Tanze») ebben a javaslatban is bennfoglaltatik, bogy ime az állami, sőt a törvényhatósági tisztviselők is szövetkezeteket alapíthatnak. Hiszen ezt jogászilag sem látom indokolva, mert mint polgárnak úgy is jogom van minden a törvény által nem tiltott alkotásban részt venni és ha a közigazgatási törvények összeférhetetlenséget nem állapítanak meg, abban az esetben, részt lehet venni ily s más alkotásokban. Ezt is inkább csak azon czélból adom elő, hogy jelezzem, minő irányban halad a javaslat. Hozzáteszem, hogy ez benne van az 1898 : XXIII. t.-czikkben és azt a tervezet most már egyetemes magyar joggá kívánja fejleszteni. Ott a hol különböző újítás volna szükséges, természetesen nagyon szűkszavú a javaslat, a mely mindenütt az 1898: XXIII. t.-czikket tartja szem előtt és ma az a helyzet, hogy nekünk tulajdonképen háromféle szövetkezetünk van, a melyeknek jogi jellege egészen más. Az egyik csoport, a mely a javaslat szerint koronája a szövetkezeteknek az, a mely nemcsak az 1898:XXHI. t.-czikk keretébe, de a központ keretébe is tartozik. Ez a jogok teljességével is bir. Másodrendű szövetkezet az, a mely az 1898: XXX. t.-czikk szerint működik, de nem bir azon jogok teljességével, a melyeket az 1898: XXIII. t.-czikk nyújt. Azután következnek az egészen szegény szövetkezetek, a melyek csak az 1875-iki törvény keretében működnek. Bölcs ítéletükre bízom azt a kérdést, hogy ezt jogászilag meg lehet-e indokolni és hogy e tekintetben minő visszásságok merülhetnek fel. A javaslat nagyon kis taglétszámhoz köti a szövetkezet megalkotását, t. i. ragaszkodik ahhoz a kabalisztikus 7-es számhoz, a mely a kereskedelmi törvényben és a német törvényben is benne van. Kerestem, kutattam az irodalmi forrásokban is, de nem tudtam rájönni arra, hogy miért legyen épen hét. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a 7-es létszám nem elegendő, mert vagy közszükség valamely alkotás és ha altruisztikus alapra helyezkedünk, akkor ebből a szempontból kell kiindulnunk és ezen esetben a hetes létszám kins
