Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
5f> eszme nálunk is helyes mederbe tereitessék. Egy államban sincsenek különleges kedvezések, csak hazánkban és azért vagyok bátor tüzetesebben foglalkozni az első §-sal, mert itt leginkább látjuk szerepelni a szövetkezeteknek ősi, hogy úgymondjam, a szövetkezetek születési időpontjában megállapított fogalmát, a mely ma már nézetem szerint a változott viszonyoknak egyáltalában nem felel meg. Itt van pl. ez a kitétel: «gazdálkodnak közös üzletkezelés mellett». Mit jelent ez? Fából vaskarika, mert hiszen közös üzletkezelés van minden társulati formában ; hiszen a közös üzletkezelésnek meg vannak a maga orgánumai és szervezete és azt találjuk, hogy semmiféle közös üzletkezelés az ilyeneknél nincs. Az előadó úr bizonyos szerényebb mérvű közös üzlet- kezelésről beszélt az ipari szövetkezeteknél, de a hitelszövetkezeteknél az organizáció egészen olyan, mint a részvénytársaságnál. Ez a fogalommeghatározás az, a mely azután természetesen nyomja az egész szövetkezeti törvényjavaslatot. Magától értetődik, hogy ez vörös fonalként húzódván végig az egészen, azon sajátságos eltéréseket kell tapasztalnunk, hogy a javaslat hol kizárólag szövetkezeti alapelvből indul ki, hol pedig egészen más új elemeket von be. Legnagyobb hiba, hogy az 1898 : XXIII. t.-czikket, a mely egészen más viszonyokra vonatkozik, egyetemes joggá kívánja tenni. Ezt jogászi szempontból is nagy hibának tartom, mert a lefolyt öt esztendő semmiesetre sem adott tápot annak, hogy ezt kipróbált és mindenesetre megállapodott dolognak tartsuk. Ezen ügyekkel gyakorlati czélú alkotásokban, vezetésekben magam is részt veszek és de szerény magam se vagyok azon helyzetben — de ez idő szerint úgy vélem senki más sem — hogy ezen irányban, végleges Ítéletet tudjak nyilvánítani. Nevezetesen a tekintetben, hogy 1898 : XXIII. t.-czikkben lefektetett jogászi alkotás csakugyan megállhat-e minden egyes ponton. Erre még sokkal több időnek kell eltelnie. Ha tudtunk várni majdnem 30 évig a kereskedelmi törvény ezen részének revíziójával, akkor nem lehet követelni, hogy az 1898 : XXIII. t.-czikk alig öt-hat évi próba után minden alkotását beilleszszük a magyar egyetemes jog intézményeként; erre sem a tervezet, sem az indokolás a legkisebb támpontot sem nyújtotta. 174
